|
Viribus
unitis. Ezt Kossuth Ferenc mondotta a hatvani állomáson. Apponyit kísérte a
jászok földjére, ahol még nem ismerik - a negyvennyolcas Apponyit. Ki hitte
volna, így gúnyolódott Kossuth, hogy õk valamikor az uralkodó jelszavával
indulnak a harcba?… Aztán mentek tovább, s a jász lakomán már fordult a téma.
Apponyi ott már másképpen beszélt. Tósztjában azt mondta, õ olyan
negyvennyolcas, aki a királyt a legelsõ magyar embernek tartja… Szépséghiba az
egész. Csak majd nagyobb szépséghiba ne támadjon a koalició arculatán.
Mindenesetre meg van az új koaliciós ige: viribus unitis…
*
Viribus
unitis… Kezd fogyni a latin mûveltség ebben az országban, koaliciós urak. Nem
érti ezt a magyar ember, s ha megérti, nagyon furcsákat fog ráfeleselni. Vagy
tán felesel is már. A hajdúdorogi magyarokat, akik nem ellenzéki, hanem negyvennyolcas
jelöltet szerettek volna, nem igen tudta a minap megnyugtatni gróf Zichy Jenõ.
És a hajdúdorogiak nemcsak a saját lelkük nevében nyugtalankodtak. A magyar
ember, minden magyar ember, lelke nyugtalankodott az õ beszédjükben.
Emlékezzenek csak a liberális negyvennyolcasok. Nem régen történt: néhány
esztendeje. Iszonyú nehéz problémát kellett elhelyezni s megoldani a magyar
ember becsületes lelkében. Azt kellett megértetni a magyar emberrel, hogy van
rosszabb a bûnnél is, és van veszedelmesebb párt a kormánypártnál is. Tetszik
emlékezni ugyebár? Históriai, nagy veszedelmet éreztek ekkor a mi igaz,
liberális politikusaink. A magyar fajta nagy dicsõsége, hogy a magyar ember, a
magyar választó, megtanulta a leckét. Megértette, hogy neki rettegnie kell a
néppárttól. És tartózkodnia kell Ugronéktól. És tartózkodnia kell Apponyiéktól.
Tartózkodnia kell mindentõl, aki és ami klerikális. Azt hiszik a koaliciós
urak, hogy ebben az országban mindenki olyan hamar felejt, mint õk? Majd
megmondja, ha megérti, a magyar ember, hogy mi ez a - viribus unitis.
Viribus
unitis… Lásd: Gönc, Tapolca, Csorna, Karcag. És jönni fog a többi. Az ország
nem érti, s nem fogja megérteni a vezérlõ urak dolgát. A magyar ember logikája
a legegyenesebb logika a világon:
-
Hát most már Apponyi vezessen minket, akinek olyan nehéz feje volt, hogy csak
ennyi idõ után tanulta meg a mi hitünket? Aztán kóbor ebnek nincs szállása!…
Nem tiszta dolog ez!…
Paraszti,
durva beszéd ez, de magyar beszéd. És logikus beszéd. Soha politikai
szövetkezésért nem fizettek még olyan árt, mint a negyvennyolcas párt, az igazi
negyvennyolcas párt fog ezért a frigyért fizetni.
No
de beszélni fog a másik magyar ember is, a harmadik is, a negyedik is:
-
Hát most már Rakovszky az igaz magyar ember s a kormánypárti jelölt árul
egyedül bennünket Bécsnek? De hiszen a mi kormánypárti jelöltünk németül sem
beszél tán. Rakovszky pedig már elfelejtett volna németül? Nemrégen még
szavában törte és lelkében utálta a magyar beszédet. És a császárt is
elfelejtette vajon?
Így
és ilyeneket fog gondolni és mondani a magyar ember. Vezérlõ urak, ha
megfeszülnek is, a választásokat nem fogja sokáig túlélni ez a szent
szövetkezés. A vezérlõ uraknak e balga mámorából a nép csakhamar ki fog
ábrándulni. S Kossuth Ferenc ha száz évig él, akkor is röstelkedve fog
visszagondolni arra a pár sor írásra, amellyel Csornán lefújta a negyvennyolcas
jelöltet, hiveit pedig odaparancsolta Rakovszky István mellé. E pár sor
írásában azt találta mondani Kossuth, hogy Rakovszky az ellenzék igazi bajnoka, s aki ellene fellép, az
csak ál-függetlenségi lehet. Micsoda
megfoghatatlan, feneketlen eltévelyedése Kossuth Lajos fiának! Az ultramontán
pártvezér egész politikai hitvallása nem egyszerû megtagadása, hanem valóságos
arculcsapása a Kossuth Lajos eszméinek. És pedig nem egyedül, nem is elsõsorban
azért, mert Rakovszky a 67-es alapon áll, nem a 48-ason. Hanem azért, mert
Rakovszky aulikus ember, a jövendõ
udvar embere, s mint ilyen a hatvanhetet is sokallja. Neki nem a népszabadság a
vezércsillaga, hanem a klerikális befolyásnak az udvari hatalom erõsbödése
útján való uralomrajutása. Kossuth Lajos a lelkiismeret szabadságáért
rajongott, Rakovszky a lelki bilincsek rajongója. Kossuth Lajos a népfelség
hatalmát ki akarta terjeszteni az egymás közt egyenlõ felekezetekre is;
Rakovszky egyetlen vallás hatalmi eszközeinek gyarapításáért cserébe odaadná
szívesen az egész népuralmat is. Kossuth Lajos az állam urává a népet akarta
tenni, s a népállam legdrágább kincsének a lélek korlátlan szabadságát
hírdette; Rakovszky a nép urává akarja az államot tenni, s emettõl a lelki
rabság elrendelését követeli. És mégis Rakovszky az igazi ellenzéki, aki pedig a negyvennyolcas polgárokat a Kossuth
Lajos ösvényén vezeti, azt ál-függetlenségivé
bélyegzi Kossuth Ferenc!…
*
Viribus
unitis. Negyvennyolcasok, vigyázzatok a Rakovszky István s a Darányi Ignác
mandátumára. Egyáltalában vigyázzatok, nehogy káruk essék azoknak, akik a
negyvennyolcas párttal szövetkeztek. Mert ez nem volna gavalléros dolog. Elvek?
Ki beszél itt elvekrõl. Nézzetek a negyvennyolcas pártot megnemesítõ Apponyira.
Õ díszes, tisztelt, nagy férfiú. Kellettek ehhez elvek? Õ bármely pártot
megnemesít, s talán még meg fog nemesíteni néhányat. Nem kell az ügybe idegen
dolgokat zavarni. Itt most másról van szó. Vendégeink vannak. És mindenek
fölött: a koalició. Önmagáért. Ezért érdemes küzdeni - viribus unitis…
*
Viribus
unitis… Apropó! Bizonyos benne Kossuth Ferenc, hogy ez a magyar király
jelszava? Mintha nem így volna. Ausztria
császárjáé ez a jelszó. Kossuth Ferenc bizonyára a Rakovszky érzékenységét
akarta kimélni. Apró szolgálatok elõsegítik a barátságot. A magyar királynak Bizalmam az õsi erényben a magyar
jelszava, s könnyen megesik, úgy is fog történni, ez lesz a választók jelszava
is. De nem úgy, miként a vezérlõ urak magyaráznák. Másképpen. Az országot nem
lehet becsapni - viribus unitis.
Budapesti Napló
1905. január 18.
(-y.)
|