|
- A Vígszínház
bemutató előadása -
A
paradicsom - nem is paradicsom, de a legkedvesebb, a legeslegutolsó francia
malacságok között. Voltaképpen a paradicsom (vagy: Paradicsom?) veszedelmes
bestia-torok, mely fölfalja a szép, kacér asszonykákat, kik boldogok, hogy -
fölfalatnak. Hogy is ne lennének boldogok. Így van ez a bibliai paradicsom óta,
s Hennequin és Bilhaud darabja, melyet Molnár Ferenc pompásan írt meg magyarul,
a paradicsomi témájú vidám, francia
színpadi bolondságoknak abból a fajtájából való, mely - furcsa - csupa
filozófia a mellett, hogy kellõ módon - szemtelenség. Nem receptes francia
bohózat. Van kifogástalan, csak gondolatban bukó asszonya, s csalnak benne (sõt
õk csalnak csak igazán) a férjek is. Egyáltalában sok új, finom és brutális
támadás intéztetik nevetõidegeink ellen, míg a hagyományos, bölcs megoldás
elkövetkezik a harmadik felvonás végén. Ezt a legpárizsibb darabot a legpárizsibb
jókedvvel, ügyességgel és esprit-vel játszották a Vígszínház színészei. És ha a
budapesti közönség nem is mindig azoknál a passzusoknáI mulat e darabnál (a
többi francia darabnál is rendszerint), mint a párizsi, de a mi színészeink
párizsiak, ha kell nagyszerûek, különbek. (Szubjektív reminiszcenciák mellett
is, melyekkel e sorok írója a darab párizsi elõadása iránt és felé volt, õk
magasan álltak a párizsi nívó fölött.) A hölgyek közül a leghálásabb szerepût
G. Kertész Ella asszony hozta elénk, s az õ kedvessége, szellemessége mellett
nem is kellett volna e szerepnek hálásnak lenni. Nagy sikere volt a
mûvésznõnek, s éppen ilyen nagy sikere Sz. Varsányi Irénnek a másik nagyobb
nõszerepben. Az urak közt is aligha lehetne megkülönböztetést tenni. Vendrey és
Balassa a legmulatságosabb férjek. Góth elegáns, falánk, világfi. Hegedüs egy
inasszerepben páratlanul mulatságos. És a kisebb szerepûek is valamennyien
ügyesek. Hennequin és Bilhaud-nak illenék megjutalmazni az õ magyar kalauzukat,
a munkás és bûvészien ügyes Molnár Ferencet. A Vígszínház ezt bizonyára
megteszi.
Budapesti Napló
1905. január 28.
(Dyb.)
|