|
Ez
a világ egy nagy - falu. Az is volt
mindig. Még ha tízszer erõsebben is hirdetik Mérai-Horváthék, hogy a homo sapiens csak most kezd
belekóstolni a kultúréletbe. Bizony mi mindig olyan kicsinyesek leszünk, mint
amilyen - kicsinyek vagyunk. Ez így lesz mindig. Ez így volt mindig. Lássák,
csak lássák. Gapon is zsidó. Az új, legendás, orosz pópahérosz. Õ is zsidó.
Hogy milyen nagy falu is vagyunk! Bizony milyen nagy falu. Az úgynevezett
mûvelt világ fóruma semmivel sem külömb annál a falusi piacnál, ahol állítólag
számon kérték hajdanán a Szüllõ Géza keresztlevelét. (Akadna talán néhány
frissebb esetünk is.) Stösszelrõl is kisütötték, hogy zsidó volt, talán Kuroki
is. Ibsen egy bolond, hiú vénasszony. Napóleon nem is élt. Egy mítikus alak
nevének, az új Apollónak, a Ne Apollon-nak
a variációja az õ neve, mint a hogy báró de Mans a mendax-ból származik, s talán Gladstone maga sem élt, õ is csak egy
szimbolikus alak, Petõfi a nép-poézis perszonifikációja, s Hunyadi János, ha
nem is volt zsidó, de izmaelita, sõt oláh volt.
A
mi kicsinyességünk behomályosít ezen a világon mindent. Minden korban.
Lerángatunk, avagy ritkább esetben magunkhoz emelünk minden dolgot. Hasonlítunk
ahhoz az emberhez, aki csak akkor tud meglátni valamit, ha meg is -
szagolhatja. Az orrunkig látunk. Ízlésünk, fantáziánk és szagló-érzékünk
szerint formálunk véleményt, hitet mindenrõl. Századok múlnak el, míg egy
alakról le lehet cibálni azt a hazug cafrangot, amit a kora rárakott, vagy fölékesíteni
avval, mit róla a kora igaztalanul lecibált. A magyar humoristák a Mucsa nevet izzadták ki a magyar
provincializmus gúnyolására. Higyjék el: minden kor, minden élõ társadalom
ilyen Mucsa, pletykázó, rövidlátó, csúnya falu.
Az
embernek kedve volna még nagyobb blaszfémiába esni. Fantáziálni arról, minõ
pletykák keringhettek a názáreti istenemberrõl? A Gracchusok anyjáról miket
beszélhettek a római zsúrokon? Pál apostolról minõ eseteket tudhattak az
efezusi, a korinthusi lelkipásztorok? És a világ minden hírességével s
névtelenével mennyi hazug megítélés mérkõzhetett össze?
A
Gapon esete minderre sok szomorú és sok bölcs fényt sugározhat. Tíz nap alatt
preparálták nevét a világhistória számára. Tíz nap alatt volt lánglelkû, isteni
apostol, s volt határon búvó gyáva kutya. Ime a világ ítélkezõ igazsága. És tíz
nap óta volt Gapon pópa kisorosz, nagyorosz, ruthén, japán, olasz. Zsidó is
végül, mert ezt a gyanút senki sem kerülheti el. Lehet, hogy az volt. De ha ez
igaz is? Szüksége van erre a históriának? Miért érdekes ez?
Az
embernek még gondolatban sincs kedve ultramontánnak lenni és mégis irigykedve
kell gondolni a római kúria hívõ papi fejedelmeire. Jeanne d’Arc csodákat
mûvelt, és Hám János szent volt. Az embernek néha eszébe jut, hogy nem bölcsebb
dolog-e az embernek így, feltétlenül mindent elhinni? Mindent. Hiszen összesen
három csalhatatlan ember élt a világon: IX. Pius, XIII. Leo és X. Pius. Mi
többiek, Ádám óta semmit sem tudunk, mindent csalfán látunk, mindent
meghamisítunk. És nem élt még olyan ember, akit igazán ismert volna a többi
ember. Ezt a zsidó Gapon juttatta most eszünkbe.
Budapesti Napló
1905. február 2.
a.
|