- A Vígszínház
bemutató előadása -
A
berlini Börsen-Courier egy kicsit kicsúfolja Budapestet hogy a Familientag,
magyarul: Az aranypatkó már színre kerül Budapesten. Ha meggondoljuk - írja -
hogy Wallenstein csak nemrégiben érkezett meg Budapestre! Schillernél gyorsabb
Kadelburg. Azt mondja a berlini újság: „Die Lebenden reiten schneller.”
Persze
a németnek ezúttal csakugyan nincs igaza. Wallenstein nélkül csak el lettünk
volna már valahogy. De a ma esti Kadelburgra szükségünk volt. Diétát kell
tartanunk. A sok pajkosság megártott. Ha nem tartottunk mértéket a kaviárban,
osztrigában s francia pezsgõben, most nyeljük némán és türelmesen a pilulát.
És
szomorúan mentünk el a Vígszínház ma esti rendelõóráira. Jöjjön, aminek jönnie
kell. És micsoda édes meglepetés!… Igaz, hogy iszonyúakra voltunk elkészülve.
Csalódtunk. Nem is mindegyik német otromba, mikor kedves akar lenni. Legalább
is ez a ma esti Kadelhurg nem az! Hiszen német, német. Szó sincs róla. De olyan
svájcias német vért sejtünk a mai vígszínházi darab alakjaiban, amelybe már
becsergett a francia véna. Holott ez alakok junkerek, sõt überjunkerek,
németek, sõt übernémetek. Kadelburgé, Gusztávé az erény.
Fehér,
óh nagyon fehér darab „Az aranypatkó”. Jóakaratú, ellágyult, derûs és -
dicsekedõ szemlélése a német társadalomnak. Rendjelet érdemelne a porosz
kormánytól ez az író. Ha poéta volna és mélyebben járó, meg tudná ez az ember
hódítani a legvadabb germanofóbokat is, akik közé tartozik e sorok szerény
írója is.
Családi
tanácsot tart a Wollien bárói familia. Tarka nép. Minden német típusra jut
belõle. Új majoreszkót kapott a Wollienfideicomissum. Egon a szerencsés új
majoreszkó. De Egon szegény polgárleányba, egy bájos piktor-Gretchenbe
szerelmes. Már pedig a família irigyei a hitbizománynak egy régi paragrafusára
bukkantak, mely a majoreszkónak tiltja a mesalliance-ot. Egon pedig el akarja
venni az õ Hildáját. Attól függ, hogy a családi tanács többségét meg tudja-e
hódítani a kis Hilda. De hogy meghódítja!… Minden sikerül, s Hilda bejut a
nemes bárói családba, mint a majoreszkó felesége.
Nincs
olyan kipróbált sikerû, híres romantikus darab, melynek a motívumaiból ne
rakott volna a darabjába Kadelburg. Ügyesen, zseniálisan. Mintha valaki
végigszáguldott volna nemcsak a Vasgyáros-féle darabok felett, de tán még a
Csíky-darabok felett is, s hirtelenében egy-egy kis tejfelt mindenünnen
leszedett volna.
Vígjáték,
és németesen víg. Junker-darab, de ártatlan antijunkerséggel. Dráma, és fütyül
a drámai szabályokra… És mindezek mellett elég mulatságos darab. Hiszen különben
már az gyönyörû dolog, mikor egy német író annyira baleset nélkül tud
kedveskedni, mint Kadelburg!… És olyan jóízû alakokat felvonultatni!… A süket
alapítványi hölgy, az udvarmester Wollien, aztán a másik Wollien, Ludolf, az
áldott lelkû és részeges porosz Mokány Berci, a tudós Wollien; a volt
kutyamosó, ki zokog, mikor egykori kapitányát újra látja, és a többi. Szinte
mind. Nyárspolgár berliniek sírhatnak, üvölthetnek és hahotázhatnak, mikor e
darabot nézik.
És
mégis… Tartsuk csak pilula-rangban ezeket a darabokat. Mert hogy írók számára
csináljuk a hasonlatunkat: jó ital a müncheni sör is néha (katzenjammerkor
pláne), de az érmelléki bakator csak más ám.
Kedves,
ügyes, stílusos elõadást kaptunk. Nem is tudnók kiválogatni a kiválókat. Mint
eseményt írjuk ide, hogy Hegedüs, aki ragyogó figura volt a részeges
földbirtokos, az ex-kapitány, a porosz-szívember szerepében, énekelt is. Egy
csacsi, olcsó, de kedves és ismert melódiájú nótát - hasonló szöveggel. Ezt a
Náni-nótát dalolni fogják egész Budapesten. Sok a szerep ebben a darabban!
Írjuk ide becsületesen, igazságosan írhatjuk: mindenki jó volt. Legelsõsorban
pedig Gazsi Mariska, Nikó Lina, Hunyadi Margit, Góth, Tapolczai és Fenyvesi.
A
közönség, a diétázó közönség nagyon mulatott, de bizonyosan ama félig-tudatos
ravaszsággal, hogy milyen jól fog esni ezek után egy francia malacság!… Csak
azok a francia írók tudnák fokozni a malacságot!… Ezt a csodát megérdemelné a
budapestieknek hozzájuk való ragaszkodásuk…
*
Két
szükséges dolgot majd elfelejtettünk lejegyezni. A darab címébe úgy került az aranypatkó, hogy ez a Wollien-család
címere. Ez az egyik. A másik: tartozó elismerés. Timár Szaniszló nagyon
avatottan, ügyes kézzel, írói munkával csinált a Familientagból - Aranypatkót.
Budapesti Napló
1905. február 12.
(Dyb.)
|