Pál
nagyherceg régi ismerõse az újságolvasóknak. Nagyon szeretjük mi õt,
kis-emberek Londonban, Bécsben, Budapesten, az egész világon. Voltaképpen csak
és csupán azért, mert nem szereti õt a cár. Furcsán, demokrata lelkünk óhajtása
szerint házasodott e szimpatikus nagyherceg. Rangon alul. És mi
kimondhatatlanul boldogok vagyunk, mikor a nagyurak rangon alul házasodnak. Azt
képzeljük úgy a szívünknek a mélyén, hogy ezt õk a - mi kedvünkért teszik. De azért nem ez a fõdolog, hogy a cár bõszen
haragos. Lessük a híreket. Mi van Pállal? Csak per Pál. És mi lesz az asszonnyal? Enged-e Európa
legnabukodonozoribb udvara? Beletörõdik-e már végre a házasságba a
legfelségesebb fehér cári család? Néha békehírek jönnek. Pált kegyelembe
fogadják. Az asszony nagy címet kap. Elválnak. Vagy Szentpétervárott élhetnek.
Vagy valami ilyenféle. Ez mindig elkeserít bennünket. Mi úgy kívánjuk, hogy a
cári famílía minden tagja minden órában epeömlést kapjon Pál miatt és az
asszony miatt.
És
most nagy veszedelem fenyegeti e komplikált és nemes indulatunkat.
Szent
Oroszországban tudvalevõleg egy kicsit vadászgatnak a nagyhercegekre. Egy-kettõ
s a nagyhercegek darabokban repülnek az ég felé. Úgy beszélik, hogy ez nem esik
nagyon jól a cárnak. Bár mindenesetre jobban esik, mintha õ röpülne. Az is
lehet, hogy az õ híres lyoni kuruzslója és jósa azt jövendölte, hogy míg lesz
elég nagyherceg a bombadobók kezeügyében, õreá nem kerül majd a sor. A faktum
az, hogy fogynak a nagyhercegek. Mit kellene csinálni? Ilyenkor az apagyilkos
nagyhercegeket is kímélni kell. A cárnak eszébe jut Pál. Ki kell ezzel a
szamárral békülni. Ezt gondolja. És megy Pálhoz az üzenet.
Az
üzenet, a cári üzenet, legalább is jóízû. A nagyherceg úr váljék el a
feleségétõl, s vegyen el egy hercegnõt. Amint ez illik. Válhassék így esetleg
majd apjává sok nagyhercegnek. Mert a mostani felesége nem adhat nagyhercegeket
Pálnak. Sõt kishercegeket sem. Az õ mostani házassága morganatikus. Hiszen tetszik ezt ismerni, ugy-e? A cár kegyelmes.
Szíve van ennek az embernek. Költõ ez. Tud ez gondolni a szívre is. Pálnak szabad
lesz ezután is szeretni a feleségét. Azaz a volt feleségét. Pétervárott majd
berendeznek egy palotát az elvált asszonynak. És rangjához illõen férji
állapotát e palotában akkor feledheti el, amikor csak akarja, és ideje van reá.
Még ez nem minden. A nõ, kinek az volt a bûne, hogy nem hercegnõ, a cár
kegyelmébõl, mihelyst elválik,
hercegnõ lesz. Még ez is.
Egek
kapuja! Ezek a legnagyobb urak minõ magasságban állanak erkölcseikkel még a
Nietzsche-erkölcsök fölött is.
Tessék
csak végiggondolni ezt a cári ajánlatot. Csinos, ugy-e? Közben pedig valószínû,
hogy Pál nagyherceg számára kapnának olyan vérbeli és ranghoz illõ hercegnõt,
ki minderrõl tudva, hozzámenne Pálhoz. Ez már a legideálisabb magassága az
erkölcsi nyûgökbõl kiszabadult lelkeknek.
Nekünk
legjobban az tetszik, hogy Pál nagyherceg felesége, mihelyst nem lesz felesége,
hercegnõ lesz. Nálunk ezt másképpen hívják.
Különben
pedig bízunk a szimpatikus Pálban.
Budapesti Napló
1905. február 28.
A. E.
|