|
Jól imádkozhattak a jég kedvelői.
Ez az egyedüli sport, amire jó idő
jár. Aztán milyen sport! Én magam is el vagyok ragadtatva, ha a
korcsolyapályára gondolok, pedig én úgy érzem magam a jégen, mint a kacsamamává
előléptetett kotló, ha anyai buzgalmában az apró kacsák után ugrik a
vízzel telt árokba.
A hasonlat talán meglepően
közönséges, de szolgáljon mentségemül az, hogy a hasonlatnak olyannak kell
lenni, hogy az mindenkit meglepjen. Ezt nevezik aztán a kritikusok meglepő
fordulatnak.
Ezek a meglepő fordulatok - hogy az
elmondottak közötti összefüggés meglegyen - most nemcsak szellemes írók
művében, de a jégen is előfordulnak.
Ezek a meglepő
fordulatok a jégszezon apró kellemetességei.
*
Egy kisleányról van szó, aki szerelmes. Ebben
még nincs semmi meglepõ. De most jön a fordulat. A kisleánynak még nincs
bemutatva az ideál. Sokáig törte kis fejét, hogy kisüsse a módot a
megismerkedésre.
Jó
barátok mindig akadnak egy-egy érdekes szívviszony szövésére segédkezet
nyújtani - a kisleánynak is volt egy hû apródja, aki az ideált
fel-felvilágosította az ügy
mibenállásáról.
A
kis apród vitte el aztán a szép szõke leány izenetét: Járjon ki Adonisz úr a
jégre, hisz nincs ennél kedvesebb sport széles e világon.
Adonisz
úr az üzenet vétele után mérgesen rágta volna csinos bajuszát, ha véletlenül
bajusza lett volna. De Adonisz úrnak nincsen bajusza. Lehetne neki, hiszen
tartalékos póttartalékos, de Adonisz úr véletlenül színész.
Szóval Adonisz úr mérges lett nagyon.
Miért?
Most jön a meglepõ fordulat.
Adonisz úr soha még életében nem
korcsolyázott, s nem utál semmit annyira, mint a jeget (no meg a vizet!).
Mit csináljon most már Adonisz úr?
Aki õt e dilemmából kiszabadítja s elfogadható
tanácsot ad neki, annak megígéri, hogy be fogja mutatni a szép szõke leánynak,
mihelyt õ meg fogja ismerni.
Fel tehát a pályázatra! A jutalom
elég szép, ha tekintetbe vesszük, hogy a kisleány veszedelmesen csinos, és nem
túlságosan állandó a szerelemben.
*
A jégszezon sem túlságosan követelõ.
Megtûr másféle idõtöltéseket is. Legközelebb is három hatalmas mulatság zajlott
le.
Ez elég kellemes dolog ugyan, de egy
ember rémítõen fél a farsangtól.
Ki
ez a titokzatos egyén?
Hát
kérem - a báltudósító.
Nincs
a teremtésben vesztes, csak õ.
Olyik este négy helyre is el kell
szaladni.
Körüljár a teremben, névsort keres,
beszámol a „kitûnõen sikerült” mulatságról, melynek örömeibõl neki jutott
legkevesebb.
Amennyiben már benne vagyok az
ordináré hasonlatokban - én nagyon sok hasonlatosságot látok a báltudósító és a
muszájból táncoló medve úr között.
Avval a különbséggel, hogy a táncoló
mackó egy kis aprópénzt is kap, de a báltudósító mentül kevesebbet.
Hjha! nem valami jó dolog
Debrecenben lapkiadónak sem lenni!
*
A jégszezon egyik legérdekesebb híre
egy fiatal színész házassága.
Az eljegyzés csak négy hét múlva
lett ismertté jó barátai elõtt.
Nagyon titokban tartotta.
- Hát eltemeted magad? - kérdi tõle
igaz részvéttel egyik jó barátja.
- Nem annyira magamat akarom
eltemetni - válaszol az ifjú Rómeó, ki csak a színpadon játszik ideális
szerelmest -, mint inkább a leendõ feleségem hozományát.
Ilyen dolog az a házasság, még a
Rómeóknál is.
Debreczeni Hírlap
1899. január 10.
Bandi
|