|
Budapest
székes fõvárosunknak igen érdekes diplomáciai szenzációja van. Alig mutatták be
a Vígszínházban a Szaharai konzul-t,
alig kapta meg a legfelsõ exequaturt nemes Libéria köztársaság budapesti
képviselõje, íme egy új nemzetközi vonatkozású esemény.
Franciaország
budapesti fõkonzulának van egy kutyája. Ez a kutya nyilván francia kutya.
Budapest székes fõvárosnak viszont van egy adóneme, melynek neve ebadó. Nyilván magyar adó ez. Nos, a
magyar adót kivetették a francia kutyára. Hic Rhodus!
Ebbõl
bajok lehetnének. A francia kutya - nem magyar kutya. Ez világos. Külömben is
könnyelmûség volna egy kutyától, ha már kutya, hogy magyar legyen vagy osztrák.
Vagy pláne osztrák-magyar. Eltekintve attól, hogy német rágalomnak tartjuk a
francia décadence-ról szóló meséket,
határozottan állítjuk, hogy a gloire
nemzetéhez tartozni nem rosz dolog. Fashoda ide és Fashoda oda, Franciaország
még mindig meg tudná torolni a legutolsó kutyáján esett sérelmet is. A francia
fõkonzul Budapesten territoriális jogot élvez. Természetes, hogy territoriális
jogot élvez a kutyája is. Egy francia kutya meghal, de egy barbár, keleti
ország lealacsonyító hûbérdíj-követelésének meg nem adja magát. Ebbõl nem eszik
Budapest, azaz mille pardon, Budapest.
Mondjuk,
hogy Totonak hívják a francia fõkonzul kutyáját. De mondjuk, hogy Toto magyar
kutya volna, és Bodrinak hívnák. Mivel pedig magyar fõkonzul nincs, Bodri a
Návay Aladár úr kutyája volna, párizsi magyar kereskedelmi megbízottunké, mint
egyetlen olyan magyaré, ki Párizsban ugyahogy a magyar államot képviseli. Mi
lenne Bodrival, ha kázusa akadna Párizsban? A territoriális jogot mely címen
élvezné? A néptörzsi Bodri végre is annyi megalázást szenvedne, hogy nyakát
önként nyújtaná dróthurokra. De mondjuk, hogy Bodri számol a nagyhatalmi
állással, és mint osztrák magyar eb követel különleges elbánást. Hátha Massard
úr hármasszövetség-gyûlölete kivinné a párizsi községtanácsban, hogy Bodri
igenis fizessen adót. Mint ahogy a budapesti tanács bizonyosan kegyesen
elengedi a Toto adóját.
Mit
tudnánk tenni Bodriért? Emlékezzünk csak Napóleonra. Nem tudott tõlünk olyat
követelni, amit mi, a Habsburg-monarhia, meg nem adtunk volna. Elveszne szegény
Bodri. Még ha Bodrovszkynak hívnák is, és földije volna Goluchovszkynak.
Azonban
szörnyû ördögöket ne fessünk a falra. Szerencsére, a franciák udvariasak még a
magyar kutyákkal szemben is. Természetes hát, ha Budapest is udvarias lesz
Totóval szemben. Ha Budapesten állna, a diplomáciai összhang igen szerencsés
volna Európában. Éppen azért, ne féljen senki bonyodalmaktól, ha talán a
budapesti diplomaták arcát borúsaknak is látja. Nem lesz semmi baj. Csak a
magamféle furcsa bolond ember gondol egy percig tisztelettel vegyes irigységgel
arra, hogy még a kutya sem kutya, ha francia.
Budapesti Napló
1905. március 10.
A. E.
|