|
Összegyûltek
vagy négyezeren a bordeaux-i Alhambrában: bakterei a szent Szeméremnek. És
sikerült újból kompromittálni e négyezer szemérmes gallnak a szemérmetlen
Galliát. Szerte a világon, ahol újságot olvasnak, ezren mondogatják:
-
Ahá! Persze. Azok a borzasztó franciák!… Hogy is nem süllyed el az a
Szodoma-ország!
Pedig
nem süllyed el. Pedig a franciák nem is olyan vásottak. No, de errõl ne essék
szó. Úgyis kevesen hinnék el. A franciáknak zseniálisan sikerült: önmaguk
veszett hírét költeni. Budapest talán legkevésbé hinné el, hogy Párizshoz
képest valóságos - Bukarest. (Hogy tegyük már sutra Babilont.) Hát vezethetne a
disznóságban egy náció, mely mindig a Szépség és Igazság mártirja volt? Ahol az
élet Mûvészet, s ahol a nuditás nem kellhet a nuditásért, mert a mór
bölcsességet vallják: fátyolozzátok le az igazságot, mert a meztelenség a
hazugság ékessége? Soha… Mert nagyon szereti a szerelmet? Hát lehet a szerelmet
eléggé szeretni?
No
mindegy. Összegyültek négyezren, hogy pereatot kiáltsanak a pornográf írók és
mûvészek ellen. Ott volt persze a híres Bérenger szenátor, a szeméremhad
generálisa. (Mellékesen: jó forrásból tudom, hogy e kedves öreg úré az ó- és
újvilág legteljesebb, leggazdagabb pornográfia-gyûjteménye, képben, írásban,
ami csak érdekes, még ha nem is pornográfia egészen. Biztosan: csak adatgyûjtés
céljából.) Voltak aztán abbék, aggszûzek, feministák, apácák, tanárok, minden
nemû és sorú személyek. Csak éppen azt nem tudták kisütni õk sem, hogy hol
kezdõdik a pornográfia. Amit gyerekeknek nem szabad olvasni? Más szóval: a
felnõttek ne olvassanak, csak gyermekirodalmat, s ne nézzenek, csak
elszakíthatatlan képeskönyvet? Ezt még az abbék sem merték tanácsolni. De volt
egy abbé, Comte nevû, (nomen est omen), akinek volt egy ideája:
-
Pornográfia az, amitõl egy ügyész elpirul.
Hm!
Ez pompás. Tehát bízzuk a dolgot az ügyészségre. Legyen az ügyészi arcbõr, mely
pirulással árulja el a szemérem-lúgot. De persze az ügyésznek joga volna
nemcsak az Önsegély-féle s a Kikapós-hölgyek-féle mûveket s nemcsak az obszcén
képeket, de Anatole France-ot, Mikszáthot s minden régi és új Ráfáélt
fölülbírálni? Na, na. Nagy heurékákkal persze ezt sem fogadták.
A
bordeaux-i szent gyülekezet aztán végül is, akaratlanul mondott egy nagyot. El
kell törülni a színészi cenzurát: az is kevesbítni fogja a pornográfiát, mert
kevesebb lesz a kedves-tiltott, kevesebb az ártó bujkálás.
Hiszen
helyben vagyunk. Ez az. Csak végig kell gondolni. El kell törülni a cenzurát.
Minden cenzurát. A szerelmi cenzurát is. Váljék õszintévé, szabaddá,
becsületessé a társadalmi ember lelke. Szóval úgy frissítsük föl a világot,
ahogy önök Comte abbé urak nem akarják és rögtön (a többek között) pornografia
sem íródik, mázolódik, faragódik többé, óh bordeaux-i szent gyülekezet.
Budapesti Napló
1905. március 24.
A. E.
|