|
Ott
kell folytatnom, ahol elhagytam. Még csinos dolgok fognak nálunk történni.
Zichy Géza diplomát kapott Kossuth Ferenctõl, úgy is mint hazafi, úgy is mint
zeneköltõ. Hát nem igaz, amit mondtam? Nemsokára praetorokat nevez ki a
koalició. Zeneíró lehet, akit a zenepraetor zeneírással megbíz, s aki a
Kossuth-nótát akkor is énekli, mikor nem kell. A költõket Papp Zoltán fogja
ellenõrizni. A sajtó fölött Bartha Miklós és Holló Lajos fognak õrködni. A históriázáshoz
Thaly Kálmán adja az engedélyt. És így tovább. Minden engedély bevonható, és
minden írói és mûvészi mûködés beszüntethetõ, ha öt hazaffynak hazafias
aggodalmai támadnak.
Akkor
talán majd Somló Sándornak is könnyebb dolga lesz. A drámabírálást, mûsorcsinálást
is kiküldött praetor fogja végezni. És egy rossz szójátékot csináljunk: a
magyar írókat is tömegesen kivégezni. Még Pakots Józsefnek volt egy csöpp
szerencséje. A Tévelygõ lelkek írója legalább úgy hagyhatta el a Nemzeti
Színház véres harcterét, hogy a kritika megállapíthatta határozott írói
értékét. De holnap újra premier lesz. Ezúttal Szemere György a soros. Nincs
kegyelem egy írónak is. Somló Sándor el akarja a kedvüket venni végleg. Még
jósolni sem merünk a holnap esti premierrõl. Mi nem történhet a Nemzeti
Színházban?
Dicsérem
a Vígszínházat, mely nem juttat az ember eszébe ilyen bús dolgokat. Sõt. A
teremburáját! Hát láttunk mi már sok malacságot, de a Feydeau új darabja
valami. A Kézrõl-kézre. Még játszani sem kell jól, mint ahogy nem is játszották
jól a Vígszínház mûvészei. De az az ágy, - pompás, finom, széles, kényelmes
francia ágy, - melyben és mely körül egy egész fölvonás folyik a darabból!…
Csak sok ilyet. A cél már nincs messze. Akkor lesz sok ünnep a világon, mikor
az elsõ színház meg meri tenni, hogy… Azonban szükségtelen a bíztatás. Az is
meglesz. És a zseniális Feydeau-nak igaza van. Õ is volt fiatal. Õ is akart
talán komolyat és sovány tantieme-û darabot írni, s aztán neki is lehetett egy
Somló Sándora s közönsége, mely a világ legnyugodtabb lelkiismeretével mer
eleve úgy menni a színházba, hogy no ma megint jön egy rossz eredeti darab.
Magyar írók, figyelmetekbe ajánljuk az ágyat. Nemcsak azért, mert általában
szokásotok azt kerülni. De mint témát.
Ez
pedig nem prüdéria. De keseríti az embert a szerelemnek az a francia littéraire
kezelési módja. Nem illik ez hozzánk, és nem illik a legszebb földi ügyhöz.
Apropos, úgy-e nem hazafiatlan cselekedet azért a Vígszínházba járni, óh
hazafias irodalmi és mûvészeti praetorok? Szekszuális és trágársági téren
általában meghatóan egyetértõk s liberálisak vagyunk.
Kiváncsi
vagyok, hogy a festészeti praetor fog-e diplomát adni Perlmutter Izsáknak?
Szörnyen zilált muzsikájú neve van ennek a nemes, igazi piktornak, ennek a nagy
poétának. Aligha kap diplomát. A képzõmûvészeti Társulat tavaszi tárlata most
nyílik meg. Angol, német, francia mûvészek is elküldték képeiket vendégségbe.
Érdekes a tárlat, de azonban egyelõre csak erre az emberre akarjuk mi a
figyelmet felhívni. Milyen jól esik az embernek e lármás, léha s dolgait nagyon
rosszul folytató országban itt is, ott is találkozni emberekkel, kik nem
akarnak a lelkükbõl lealkudni. Írják, dalolják, festik, faragják s beszélik
azt, amit igaznak éreznek és vallanak.
Ez
mégis csak azt jelenti, hogy egyszer csak majd lesz még itt jobban is.
MK 1905. április 9.
Diósadi.
|