|
- Bemutató
előadás -
Gyanú
ébredt bennünk ma este a vidám és szerencsés Király színházban, hogy vajon nem
egy kis tiszteletreméltó, hazafias ravaszság ajándékozta meg Budapest
publikumát A dancigi hercegné-vel? Nem azt akarta-e demonstrálni a Király
Színház, hogy lássátok, a külföldön olyan operettet sem írnak, mint Budapesten
vagy Bécsben? Ha így volna, bár a hazafias szempont mindenek fölött való,
ellenõrzõ tisztünket kell gyakorolni s lejegyezni, hogy A dancigi hercegné-nek
Londonban, honnan bennünket szerencséltetett, nem volt igazi londoni sikere. E
darab gondolata rossz órában született. Tessék elképzelni: Madame Sans Gêne-bõl
angol ember csináljon librettót, s angol ember, pláne Caryl komponáljon hozzá
operettmuzsikát! Ma már franciák sem mernék ezt cselekedni. Ezután azt is
elképzelhetik, hogy mi lett Napóleon legendás, kedves Hübscher Katájából. Henry
Hamilton, aki a darabot írta, olyan mûvet írt, mely fölháborítaná még
Sardou-ban is, igen: Sardou-ban is a mûvészt. Efféle esetekbõl veszi észre az ember,
miért vallotta az angol Browning-pár civilizált barbárnak a maga fajtáját. Mivé
lesz az empire-levegõ a Temze partján! És Carylt, a kedves, ötletes Carylt hogy
megzavarta ez a neki idegen téma! Néha kitör belõle a régi Caryl, s már-már
forralni kezd bennünket az új, angol-néger nótahumor. Ilyenkor Caryl megrémül,
s csinál olyan nagyképû, üres ócska lármát hogy az összes, régen elfeledett,
kulisszatépõ zeneköltõk forognak a sírjukban. Egy mentsége van A dancigi
hercegné importálásának. Küry Klárát nagy sikereihez méltó s bájos
egyéniségéhez illõ föladatok között láttuk viszont. A közönség is így fogta föl
a helyzetet, s hódolt Küry Klárának, ki Madame Sans Gêne volt, az igazi, a
legendától lelkekbe ültetett s jóval-jóval különb, mint az angol szerzõ-maffia
el is gondolhatta volna. Tapsban, virágban is ékesen beszélt ez a hódolás. Az
elõadás, a darab kiállítása is fölülmúlta értékben a darabot. Nagyon kedves
volt Szentgyörgyi kisasszony. Nagyon jók Vágó, Ferenczy, Mihályi, Torma urak s
az összes szereplõ hölgyek és urak. A színház zsúfolásig telt.
Budapesti Napló
1905. április 16.
(A)
|