|
Gandillot bohózata felett lehet
vitatkozni, lehet rossz ítéletet mondani - de nem nevetni nem lehet. A
helyzetkomikumnak olyan zseniális kihasználásán, mint Gandillot darabjában, kell, hogy az ember jól mulasson;
annyival inkább, mert az ilyen zsánerû darabok megtekintésére egyenesen avval a
céllal megyünk el, hogy kacaghassuk ki magunkat szívünk szerint, mert egypár
derült órára mindnyájunknak olyan nagy szüksége van.
Ebbõl a szempontból a Kikapós
patikárius remekül „bevált”.
Komikus alakjai, kik úgy vannak
megalkotva, hogy szinte követelik a színésztõl a túlzást - megérdemlik a népszerûséget.
A tegnapi elõadást is szép ház nézte
végig. Jól mulatott a darab hellyel-közzel vaskos ötletein, melyeknek még
nagyobb élt adni színészeink is elég buzgók voltak.
Egy-egy kivágott anzág, egy-egy
kétes értékû rögtönzés, egy-egy bizarr, sõt vad szójáték még minket is
megnevettetett, kik már harmadszor néztük végig a darabot.
Az effélékért ilyenkor neheztelni nem lehet. Egy ilyen hangon megírt bohózatnak
elvégre is az a célja, hogy a hatás biztos s lehetõleg nagy legyen. Az eszközt
pedig sem az író, sem a színészek nem válogatják.
Tanayé a tegnap estének fõ érdeme.
Hatalmas kedvvel, bravúrosan játszott. Nem tévesztett volna el egy mozdulatot
is, hogy a közönséget megnevettesse.
Fenyéri vidéki patikusa oly remekül
kidolgozott torz alak volt, melynek minden arcmozdulata vagy szava derültséget
csinált. A 4-ik felvonásban percekig tartó derültséget okozott.
Székely, Szentes és Sziklay mindhárman
perfekt alakítást mutattak be, s osztoztak az est sikerében.
A nõi szereplõk közül kedves Leonide volt
Komjáthyné s igen jó Paturinné Kiss Irén.
A többi szereplõk: Bartha, Rubos, Püspöki,
Szabó Irma, Cserényi Adél, Fáy Flóra igyekezettel és eredménnyel játszottak. A
rendezés is igen sikerült volt.
Debreczeni Hírlap
1899. január 11.
(a-e.)
|