|
Az
Akadémiának a minap nagy örömet szerzett egy pécsi joglíceumi tanár. A tanár úr
a tömeg bûntetteirõl tartott fölolvasást. És a felelõsségrõl persze.
A
pécsi tanár úr újító hajlandóságú ember. Ez az újító hajlandóság abban világlik
meg nála, hogy a bûnös tömegnek nem minden egyes egyénét egyformán kívánja õ
büntettetni. Ami szép dolog. Sõt õ még a tizedelésnek sem híve. Ami pedig
nagyon jeles büntetõ mód. Egyik dicsõsége az osztrák hadseregnek. Egy egész
ezred találtatott bûnben? Minden tizedik legény kikötõdött. Még vétkes is
kerülhetett a megbüntettek közé.
De
a pécsi tanár úr modern ember. Õ a tömegkriminálitás dolgában egészen a mai
felfogás híve. A már kodifikált felfogásé tudniillik. Mérlegeljünk, de
büntessünk mindenkit. Igaz, hogy a saját teóriája szerint is a tömeg az egyént
a maga valóságából teljesen kivetkezteti. De ez mindegy. Büntetni kell minden
egyént. Mert büntetni csak kell?…
Folytathatnók
a tanár úr gondolatmenetét, de fölösleges. Nem volt neki semmi mondanivalója.
Egyik kis mondatával agyonütötte a másikat. Egyik régit a másik régivel.
De
hát akkor miért olvasott fel a tanár úr? És miért élvezett az Akadémia? Azért,
amit a pécsi tanár úr az õ felolvasása végére tartogatott. A méla, de alapjában
kibékítõ és mindenek fölött úri akkordért.
Ez
az akkord pedig így cseng: Itt az ideje, hogy a tömeget, a nyugtalant, a
rakoncátlant, megfenyítsük, itt az ideje, hogy minden izgatást bûntettnek
deklaráljunk.
Valóban
itt az ideje. Éppen azért beszélhetett az Akadémiában a pécsi tanár úr. Az
Akadémiában, ahol a spanyol inkvizíció is igazolva van már.
Az
Akadémia fennállása óta elõször érezte meg az idõk hangulatát. Az igaz, hogy az
idõk hangulata vagy száz évvel visszacsúszott a múltba.
Pisszegni
mersz, tömeg? Éppen jókor. Jogokat akarsz? Nem tiszteled a társadalmi békét?
Nem tiszteled a tekintélyeket, a múltat? És még az Akadémiát sem tiszteled?…
Olyan idõk járnak, hogy bûnhödni fogsz, tömeg. Olyan idõk járnak, hogy aki
valami újítást hirdet most, az izgató és bûntevõ!…
Egyenesen
az folyik a pécsi tanár úr beszédébõl, hogy a grófi domínium elégedetlen
aratóira rá kell küldeni a katonaságot. Beszállásolni a falvakba, hol az
elégedetlenek laknak. És ha pláne szavazati jogért kiabál a tömeg? Egyenként
izgatók, s egyenként büntetendõk.
Itt
az ideje. Mondja a pécsi tanár úr. Félünk, hogy igaza van. Itt az ideje.
Budapesti Napló
1905. május 11.
Pont.
|