|
Hát
Andrew Carnegie csakugyan komolyan veszi az õ bolond tervét? A Times újságolja.
Tehát alighanem igen. Valahol Hága mellett várost alapít Carnegie-Romulus.
Hatvan millió márkát szánt ez új Rómára. Vagy talán jobban mondva: ideális
új-Athénre. És ez új város lakói az álmodók lesznek. Az emberfajtának örökké
érthetetlen, szent vagy bolond példányai: a mûvészek. Akik tudniillik valóban
azok. Chiméra fiai és leányai. Poéták, piktorok, muzsikusok, képfaragók,
filozófusok s hasonlók. Mindazok, akik voltaképpen sohasem élnek ti véletek,
élethabzsoló embermilliók. Carnegie ezeket akarja összegyûjteni. Ezeket, kikkel
sohasem volt tisztában a világ: majdnem-istenek-e, vagy alig-istenek.
Szomjúhozók ezek, s lelkükben hordják nagy titkait a mindenségnek. A fájdalmas
létnek, a mérhetlen univerzumnak vallomásaira lesnek ezek méla csodaórákban.
Kifeszültek az õ lelkeik húrjai mindig, hogy verjenek ki egy-egy hangot a világ
számára. Miért vagyunk? Mik vagyunk? Mit érzünk? Miért szenvedünk? Merre
megyünk?
És
most ezeket össze akarja gyûjteni Andrew Carnegie. Hogy együtt legyenek. Hogy
elszakadjanak a többi emberek életétõl. Hogy érzékeny és nyugtalan lelkükkel
egymás lelkét kínozzák. Hogy hiányozzék nekik a tömeg butasága és
szívtelensége, mely voltaképpen zengõvé teszi a húrokat az õ lelkeikben. Ezt
akarja Andrew Carnegie. Csakis amerikai pénzkirálynak támadhat ilyen istentelen
terve. A Carnegiek hitethetik csak el önmagukkal, hogy nekik joguk van
belekontárkodni a sajátságos, rettenetes Élet mûveibe. És ha el tudná akolozni
az emberiségtõl a mûvészeket, mire gondol õ? Az álmodóknak jobb lesz-e így? S a
józan világnak is jobb lesz-e? És mit csinál a lélek hermafroditáival, a
félig-álmodók s félig józanokkal?
Chimérapolis
- chimérapolis. Carnegie terve sohse válhat valóra, Ha megannyi milliója is van
õ Pénzességének. Az Élet nem tûri, hogy az õ nagy titkaiból is trösztöket
csináljanak. Egyelõre úgy kell maradnia az állapotnak, mint van: jönnek közénk
állandóan õk, az álmodók, az érthetetlenek, az idegenek, a fájdalmukból
teremtõk. És mártírizálja õket a tömeg. És bennük minden élet titka és fájdalma
buzog.
(Ellenben
ha Carnegie meg tudná csinálni ezt a várost, hát nem szeretnék ott lakni.
Poéták együtt? Filozófusok együtt? Mûvészek együtt? Szép kis Lipótmezõ lenne!)
Budapesti Napló
1905. május 18.
A. E.
|