97. MULATUNK

Még pislog egyet-kettõt a kõszínházak lámpája, s aztán egészen a színköröké és Õs-Budaváráé lesz a nyári világ. És mi könnyeket hullajtunk érted, nyáresti Budapest. Mert rosszabbul Biharfüreden sem mulatnak az emberek, mint a te nyári múzsahajlékaidban. Pedig ha valakire ráférne egy kis becsületes mulatság néha, mink vagyunk azok, szegény, ezer sirámú budapesti helóták.

Ha másért nem, de már azért is járna nekünk nyárra egy kis kárpótlás, mert télen színházba járunk. Európa legvérszegényebb, legborzasabb, legparfümtelenebb Tháliája gondoz bennünket télen által. Idegeink szenzációkat, szemeink szín-tobzódást, füleink vidám hangokat várnak. És mehetünk elálmosodni, színészkedést látni, kopott melódiákat hallgatni ambiziózus színkörökbe. Vagy Jassyba illõ internacionális brettli nektárját szürcsölhetjük, ha kell. Ez a mi nyári mulatságunk. Megnyugtatásokat kapunk, hogy a Sárga csikó nem avult el, a helyi operett télen is hû hozzánk. Császárnál van silányabb bonviván is, a színpadi hírességek ma sem vetik meg az ócska szerepeket s a vendégszereplések gázsiját. Krecsányi van olyan direktor, mint Somló, és több ily fontos megnyugtatásokat nyerhetünk. És jó, ha nem szólal meg a külön nyári litteratúra. Hiszen télen is látunk lelkiszegénységet, de nyáron megdermedhetünk tõle. A vadnépektõl követelhetik, hogy olyan dolgokon mulasson, mint amilyeneken nekünk kellene. Ah, a budapesti kedély!… A külvárosi esprit!… A hordár jókedv!… A hetes humor!… Nincs kánikula, mely ezt enyhítse. Az ember azt hiszi, Frimm-növendékek mûkedvelõ-elõadásán van.

És a mostani varieté. Idegenbõl kiselejtezett attrakciók. Nagyban pedig ronda nõgyûjtemény. Balekcsípõ mûintézet.

Hát nem érdemlünk meg más nyári mulatságot? Nincsenek kifigurázni való méltán vagy méltatlanul híres hölgyeink és uraink? A magyar életnek nincs derûje már, mely felénk ragyog­hasson néhány ügyes varieté-színpadról? Politika, irodalom, mûvészet elmés kicsúfolásra várnak. A magyar nóta önként belefürgült már a tarka vidámságokba. De ha másunk nincs, gyönyörû asszonyaink vannak. Ha fényes világításban, ízléssel díszített nõi szépségeknek pompáját, pózait láthatjuk, már ez is többet javít az ízlésünkön, mint amennyit a budapesti rossz szobrok rontanak. Élõképek, mókák ötletei a levegõben röpködnek. Karikatúrára, elmésre, finomra avagy kíméletlenre sehol annyi mód, mint itt. Egy mûvészi varieté rászoríta­ná komolyságra a színpadokat, s reparálna a lelkünkön annyit, mint öt parlamenti ciklus.

De nincs semmi. És sokáig nem lesz semmi. Járjuk nyaranta a világ legárvább, legdrágábban, legbarbárabban s legszomorúbban mulató városát. És mulatunk. Mulatunk.

Budapesti Napló 1905. május 19.

Dyb.