98. UJHÁZI EDE

Ujházi Ede a szerencsés nagyok közül való. Nem a színésznagyok, de az emberiek, mûvésziek, igaziak közül. Akiknek nagyságuk megállapított és bizonyos. A kiváltságosak közül való, kik élõn, fiatalon, virágos lélekkel már megépítették a maguk épületét. Mestere a magyar színpadi ábrázolásnak. Magasan fenn áll elismerés és kegy felett. Fejedelme a magyar színpadnak. És most hír érkezik Ujházi Ede kitüntetésérõl. Hogyan? Úgy szól a hír, hogy a király Ujházinak a színmûvészet terén szerzett érdemei elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta, s errõl holnap ad hírt a hivatalos lap. Sokaktól áhított nagy kitüntetés a Ferenc József-rend lovagkeresztje. Megértjük azok örömét is, kik e kitüntetésben a magyar szín­mûvészet legfelsõbb megbecsülését ünneplik. Dehát kaphat-e Ujházi Ede elõkelõbb rendjelet, mint amilyet a magyar közönségtõl kapott? A megértésnek, a szeretetnek, a hódolatnak a rendjelét, mellyel adózunk mind neki, a nagy mûvésznek és embernek. Legalább a saját lelkünkben el kell intézni e kérdést. És mi úgy fogjuk fel Ujházi Ede kitüntetését, hogy azt nyerte Ujházi Ede, egy nagyon elõkelõ mûvésztanintézetnek, a Színészakadémiának érdemes tanára. Ujházi Edét, a mûvészt dekorálni nem lehet.

Budapesti Napló 1905. május 20.