|
Lenci
naplója. Fáni és Dani. Két regényszerûen bõ, érdekes novella a Lux Terka
legújabb könyve. Melankóliával nézõ és látó nõi szemek figyelik e két írásban a
budapesti életet, e kalmárkodó, furcsán világvárosi, kicsinyes és tetejével
rakott várost. Az elsõ irat hõse egy szép boltoslegény. A meséje pedig e szép
boltoslegény karrierje és bukása. Kissé elnagyolt, de finomságokkal teljes,
szép és érdekes történet, melyhez kiválóan illik a naplóforma. Nem a hûség,
avagy az artisztikum kedvéért. De mert így ragyog ki belõle Lux Terka érdekes
lelke, sok finom asszonyos érzése, kedves és asszonyos sok naivsága s aranyos
melankóliája. A második novella gyöngébb valamivel. Finom csipkeszerûség sok
van ebben is. De a hézagok is feltûnõbbek. Egy kis Sarah Bernhard bús
kálváriája. Ha a szocializmusról, zsidókérdésrõl, társadalmi
igazságtalanságaink nagy seregérõl nem ejtene egy fontoskodó szót sem Lux Terka
meglátása, mennyivel kétségtelenebbül beszélne ki az õ finom meséibõl az õ
csakugyan kétségtelen értéke. Õ csak nézzen, lásson, s meséljen.
Melankóliájával, mely csakugyan bájos, s mely érthetõ azoknál, kik nagyon
belenéznek a nagy magyar élet bús és értelmetlen kavargásába. A könyv díszes.
Faragó Zsigmond kiadása. Egyik lapját az írónõ arcképe ékesíti.
Budapesti Napló
1905. május 21.
/-y./
|