|
- Alba Nevis
költeményei -
Érzelmes
és jó emberek bizonyosan sokat nyugtalankodnak pár év óta a szegény magyar
nõpoéták miatt. Ezeket a gyönge nõket olyan rettenetes lelkiviharok rázzák,
melyek az erõs férfit is elpusztítanák nagyon rövid idõ alatt. Alba Nevis olyan
kedves volt, hogy A hét csoda címû kötetével bevilágít az izzó nõi lelkek
dalkonyhájába, s fölfed egy titkot, melyrõl különben a verebek is csiripoltak
már. Nem kell kétségbeesnünk a magyar Szapphók során. Kibírják õk a maguk
szenvedélyeit, s nagyon csinos, szapora köteteket termelnek belõlük. Mert az
irigyelnivaló nõköltõk szenvedélyei nem olyan rombolók, mint vélné az ember. És
boldogok õk, hogy nem ilyenek. Hogy úgy mondjuk, tézis szenvedélyek az övéik, s
az új magyar nõi líra érdekes, tézises líra. Apró tézisekkel. És egy nagy
összefoglaló tézissel: a költõnõ egyéniségével, mely rendszerint bájos, dalos,
szerelmes egyéniség. És határozottan az új frisson-ok közül való, ha a
szerelemre hívó csalogányhangot nõnemû fészkekbõl halljuk megcsendülni. Habár
kissé primordiális költészetnek tetszik sokak elõtt talán az, mely
figyelmeztetés akar lenni: ha sejtenétek, ha ízlelnétek… Mi nem ijedünk meg a
legrejtettebb nõi érzésektõl sem. Csak ez érzések igazságáról meggyõzõdtessen
bennünket a poétamûvész. De izzó érzéseket kérünk s nem rakétaszavakat, nem
tézises vagy helyzeti szenvedélyt. Talán kevesebb pompa és bõség a dikcióban.
(Hiszen a dikció megölõje a poézisnek.) De õszinteséget kérünk s õszinte
kínokat. Már csak az érzelmes és jó emberek nyugalmáért is. Alba Nevis kiválóan
egyesíti magában az új magyar Szapphók karakterisztikonjait. Azért írtuk ide
ezeket. A hét csodában találunk igazán bájos, sõt feltûnõen, értékesen szép
verseket. S ezek az egyszerû versek. Melegek, színesek, a költõnõ tehetségét
hangosan hirdetõk. De vannak aztán a kötetben túlhangos, pompázó versek. A
pompázók pedig nagyon szegények. Zuhatagjai a lármás szavaknak… A formák is
elég szabadosak a versben. De nem szabadok szintén. Mint az érzések. Ami pedig
a címet illeti, a kötet elsõ verse magyarázza meg. Az öreg bölcs hét csodát
lát, de nem tudja õket megfejteni. Egy csodatestû leányka haja, szeme, vérpiros
ajka, fülecskéje, (a lepel lejjebb csúszik), válla (a lepel még lejjebb
csúszik), a melle. Ez hat. De a költõnõ hétrõl énekel mindig. Légrády testvérek
könyvkereskedésében jelent meg a tipikus verseskönyv. A könyv elsõ lapján a
költõnõ arcképe. Öt csodát e dekoltált kép is megmutat.
Budapesti Napló
1905. május 29.
(y.)
|