|
Tegnap este ismét zsúfolt ház
gyönyörködött Ordonneaux és Audran bájos operettjében, melynél szebbet nem
produkált az utolsó két évtized operettirodalma.
Taps, kihívás ismét bőven volt, s a
szereplők legjobb tehetségük szerint játszottak.
A nagy buzgalom még a kórista-barátokra is
ráragadt, mert - ami ritkaság - ők is valósággal „játszottak”.
A siker természetesen a 3-ik és 4-ik
felvonásban volt legzajosabb, melynek zenéjében Audran felülmúlta önmagát.
Kaposi most is kedves „baba” volt.
Jól játszott, énekszámai teljesen kidolgozottak voltak.
Tökéletes volt Kállay Lujza
Lancelot-ja. Minden dicséretnél többet jelent az a sokaktól beismert igazság,
hogy e szerepében vetekedik a legelsõ Lancelot-val: Hegyi Arankával.
Fenyéri egyszerûen óriási volt.
Ötletei viharos derültséget keltettek.
Igen jó volt: Locsarekné, Szentes,
Sziklay és Bartha is. A Halmai testvérek tánca most is nagy hatást ért; a
zenekar pedig jobb volt, mint az elsõ este.
Debreczeni Hírlap
1899. január 14.
(a.-e.)
|