113. NAGYON FURCSA ESETEK

I.

Intõ beszéd Ceciliához

A császár két beszédet intézett az õ kedves menyasszonyához, de az újságokba csak az egyik beszéd került. A másik így hangzik:

- Nem akarnám, kedves Cecilia, hogy tévedésbe essél, s ne tudd, hogy egy leendõ német császárnéra mi vár. Kissé kényes a dolog, Cecilia, de meg kell hallgatnod. Mert esetleg rossz olvasmányaid lehettek. Esetleg olvashattál Kleopátrákról, angol királynõkrõl, Katalin cárnõk­rõl. Jó lesz ez olvasmányokat elfelejteni. A Hohenzollernek sohse szorultak arra, hogy a feleségeik ambíciózusak legyenek. Mi jól tudtuk már régen, hogy az ambíció a fejedelmi nõket a Gironokhoz vezeti. Abszolute nincs szükségünk rá, hogy te nagyon érezd, ki vagy. Bízd ezt a család férfitagjaira. Mi legjobban szeretnõk, ha egyáltalában beszüntetnéd a fölösleges töprengéseket, ha ugyan hajlamaid volnának rá. Tizenkilencünk nevében kérlek erre, Cecilia. Én és a fiam = ez kettõ. Hogy a tizenhét kik? Ne pirulj, Cecilia. Tekints családunk asszonyainak történetébe. Családom minden trónörökösnétõl elvárja ezt a tizenhetet. Nem mondom, hogy könnyû a dolog. De viszont más kötelességed nincs. A Hohenzollereknek túl kell élni minden más famíliát. A világtörténelem tud olyan fejedelmi anyákról, akik férjeiket huszonnégy gyermekkel örvendeztették meg. Ne feledd, hogy te nem leendõ császárné vagy, de a leendõ császár leendõ gyermekeinek anyja. Tizenhét, Cecilia. Tizenhét. Ez a Hohenzollern-ház kedvenc száma! Hurráh, hurráh, hurráh!…

II.

A detronizálás után

…Megtörtént… Urunk Jézus születése után 2113-at írnak. A debreceni nagy templom helyén épült Hadúr-dómban zúgnak a harangok. Díszmagyarba öltözött mindenki. Az utcán lármázó rikkancsok is magyar dísz-rikkancs-ruhában szaladgálnak. Méltóságosan hömpölyög ki a tömeg a templomból. Csak a rikkancsok nem méltóságosak. A rendezõk haragusznak is, mikor egy-egy lármás kiáltás hangzik:

- Szittya Újság. Két fillér. VII. Ottokár magyar király õfelségét detronizálták.

Egyik-másik rendezõ ijesztgeti is a gyerekeket:

- Vigyázzatok. Elcsípet benneteket a királyi ügyész. A tömeget vezetõ arisztokraták arról suttognak, kikbõl alakuljon a hódoló deputáció, mely VII. Ottokár király õ felségének fölvigye a detronizálási kérelmet.

Az elõkelõségek végre bankettre gyûltek a Bika grand-fogadóba. Méltóságosan folyt a históriai lakoma. Az emberek megihletõdve gondolkoztak a dolgokon, a kegyetlen megpróbál­tatásokon, melyek végre ilyen rettenetes lépésre kényszerítették a nemzetet.

A második fogadásnál fölállott a szélsõ forradalmi párt vezére, egy nemes gróf, ki családját egyenesen a csodaszarvastól származtatja. Mindenki felállott. A gróf reszketõ hangon beszélt:

- Hölgyeim és uraim, e világtörténelmi órában se feledjük el nagy õseink példáját. Poharamat dicsõségesen uralkodó, éppen az imént detronizált királyunk egészségére ürítem. Kiáltsuk szívvel-lélekkel: dicsõségesen uralkodó királyunk éljen, éljen, éljen!…

III.

Egy szerencsés baleset

Szada Jakko, a tüneményes Japán egyetlen színésznõje, automobilján egy kis kirándulásra indult. Jó messze elröpült Tokiótól s keresztül akart hajtani gépjével a Busi hegyen, mely valamikor tûzhányó volt. A tetõrõl õrült iramodással kezdett a lejtõn repülni az automobil. Nem lehetett visszatartani. És szembe vele egy gyaloghintó jött. Az automobil keresztülgázolt a gyaloghintón. És repült tovább, mintha mi sem történt volna. A gyöngébbek kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy Szada Jakko nem nagyon kegyelt nagyság Japánban. Igen magasrangú tisztelõi vannak, de általában nem tudják neki elfeledni, hogy nõ létére komédiázik. Két nap múlva tért vissza kirándulásából Szada Jakko. Álmélkodva nyargalt be Tokióba. Az egész város friss díszben volt. Egy új csuzimai gyõzelem? Mi történhetett? Ahogy palotájába ment, várta a mikádó egy rendelete Szada Jakkot. A császár elõtt még sohasem volt szabad neki megjelennie. Mi történhetett? A császár nagyon kegyesen fogadta a japáni Sarah Bernhardt-ot.

- Leányom, ezennel udvarhölgyemmé nevezlek ki.

Szada Jakko csak késõbb tudta meg, mi történt. A gyaloghintóban, melyet az õ automobilja elgázolt, Fujashi ült, a császárnak egy beteg rokona, ki arról volt nevezetes, hogy sohse tudta azt mondani, amit gondolt. Mikor az automobil elütötte, ez a Fujashi ütést kapott a fejére. És azóta egészséges. A japáni orvosok modern orvosok, akik fölismerték, hogy mi történt. Fujashi fejében szerencsés átváltozások történtek. Az áldott szerencsétlenség meggyógyította. Most ahelyett, hogy mást mondjon, mint amit gondolni szokott, most mást gondol, mint amit mond…

Budapesti Napló 1905. június 9.

A. E.