116. CRESCENS

Egy fiatal poéta kér meghallgattatást. A neve Mohácsi Jenõ. Kis kötetének a címe Crescens. Ez a poéta nõni akar, s nem az a célja, hogy annyi versszerû verset ír, s olyan sok helyre, hogy az emberek végre is kénytelenek tudomásul venni, hogy ez az úr - költõ. Iszonyúan, ennivalóan fiatal, vad és vívódó még ez a Mohácsi Jenõ. A versei pedig még nem versek. De olyan tüzes ígéretek, amilyeneket nekünk alig-alig nyújt egy-két ember talán még legifjabb irodalmunkban. Vívódás, hit, kétség, dac, gyötrelem, elragadtatás. A lázas kis versekbõl ezek beszélnek. Ezek együtt költõt, igazit és nem magyar litteráris értelemben vettet, tudnak csinálni. Csak a régi, egy kicsit undok, de bölcs tanácsot tudjuk adni a fiatal embernek: ne féljen attól a kálváriától, melyet az elsõ ilyen versig meg kell tennie. Ha fél, és ha nagyon csinos verseket fog írni, akkor nem poéta, s akkor majd sajnálni fogjuk tõle ezt a pár szót.

Budapesti Napló 1905. június 10.

-y.)