|
A
connaughti herceg leánya tûrhetõen csinos. Jó családból való. Fiatal és
erényes. Nem púpos, nem ragyás. Angol leánynak egészen megjárja. Bája talán
csak a Tennysonokat lelkelné dalra. De egy kiskorú fejedelemnek okvetlenül
tengernyi illúziót tudna adni e leány. És óhajtotta õt a spanyolok királya, ki
nem silány fiú. Trónja van. Ép keze-lába. A barcelonai anarchisták eddigi
jóvoltából. Nem nagyon szellemes. Fantáziában nem bõséges. Bigott is egy
kicsit. De királynak elsõrendû. Hercegnõ és királyfi… Mint a mesében. Ezek
egymásnak termettek. És nem lehetnek egymáséi. Mert odafent más végezteték…
Pedig,
pedig a kis király elõbb leckéket vett a házasságból Párizsban. Ez benne volt
az újságokban, tehát okvetlenül igaz. A kis király szeretne megházasodni. A
hercegnõ nem röstellne férjhez menni. S az egyik jobbra, a másik balra tér
mégis, mint fölöttébb változatos új magyar líránk ötszáz bús, kis románcban
énekli ezt.
Miért?
Kacagj, bajazzo! Katolikus az úrfi, és eretnek a kisasszony. Ezért. A
legkatolikusabb király nem házasodhatik a legprotestánsabb királyi családból. A
connaughti herceg leánya nem mehet ahhoz feleségül, aki csak a minap ijedt
halálra attól, hogy Madridban lutheránus templom épül, s akinek országában
valamikor úgy ontották az eretnekek vérét, mint Angliában a katolikusokét.
Kellenének egymásnak. Még talán szeretik is egymást. De csak a búcsúduettig
juthat el szerelmük. C’ est la vie - Krisztus urunk után a huszadik században.
Nevetni
pedig ne tessék. Itt Budapesten, nem is régen, kálvinista, igen: kálvinista
férfiak mondták ki, hogy protestáns tanár nem vehet katolikus feleséget. A
dolgot tehát nem lehet elütni avval, hogy ez a dal elmúlt bárgyúság melódiája,
melynek immár csak fejedelmi szalonokban van joga megcsendülnie. Nem. Ezt az
ügyet csak az irodalom intézte el, és a fölszabadult agyak pár ezre. S miközben
az irodalom választóvize már a házasság intézményét marja, a világ marad a
régi. Fent is, lent is. És Alfonz királynak sürgõs gyónnivalói vannak. Mert
lehetetlen, hogy titokban el ne káromkodta volna magát néhányszor.
Egyébként
pedig úgy kell nekik. A connaughti herceg leányának s a spanyol királynak. Az õ
õseik voltak az elsõrendû al- és felperesek abban a nagy pörben, amelyet most
is nyög a világ. Csak lakoljanak. Bár csak iszonyúan szeretnék egymást.
Budapesti Napló
1905. június 22.
A.
|