|
(Egy
páduai hotelszoba balkonján kissé bolondos úri ember bámulja a csillagos eget,
s a következõ megbeszélést folytatja önmagával.)
Cher
Jacques, valld csak be, hogy Miklós testvéred helyén nem szeretnél lenni. Sõt
menj tovább, óh Jacques. Valld be, hogy téged szörnyû kiábrándulás ért.
Egyszerûen nincs kedved most már császárnak lenni. Igaz, hogy a Szahara
növekszik. Tudósok állítják, hogy Afrika kezd száradni ott is, ahol nedves. De
neked, Jacques, már nincs kedved az imperátorsághoz. Ugy-e? Nem az akadályok
rémítenek, Jacques. Te francia vagy. Majdnem gascogne-i. De megszólalt benned
ama vér, mely cukorgyártással gyûjtötte a milliókat. Egyszerûen nem fizeti ki
magát az egész dolog. Megbolondult a Föld, e vén bolygó. Mondd, Jacques, hogy
éreznéd magadat, ha most már trónon ülnél, s észrevennéd, hogy a trónt fûteni
akarják bombával. Avagy jönne a szaharai Patyomkin hajó, s összelövetné a
kikötõvárosodat? Hátha az oázisok storthingja máról holnapra kiadná az
útleveled? Úgy inganak a trónok, mintha meredekhez állított hintaszékek
volnának. És te most akarnál császár lenni, óh Jacques? Légy eszednél. Azaz már
eszednél is vagy. Az uralkodói pálya lejárta magát, miként például ma már nincs
szükség sólyomra a vadászatoknál. Viszont igaz, hogy Lebaudy már nem lehet az,
aki egyszer I. Jakab volt. Mi lehet hát egy sok milliójú francia, aki már
Lebaudy is volt, s császár is? Sarkutazó? Poéta? Jockey? Szent Ilona-i
számûzött? Megvan. Angol. Ezt sem csinálhatja utánam még egy francia. Én úgy
hiszem. hogy ha minden fejedelmet sorra elcsapnak, valamennyi ezt fogja tenni.
Sietek, míg törvényt nem alkot Anglia, hogy számûzött fejedelmeknek nem ad polgárjogot.
(És
önök olvashatják a lapokban, hogy Lebaudy letette a császári jogart s a Lebaudy
nevet. Angollá vedlett. Beszélni sem akar más nyelven. Bizony nem olyan
bolondos ez a francia legény, mint sokan vélik. Pojáca. De pompásabban még
senki sem karikírozta a földi uralkodókat s azok jövendõ sorsát.
Budapesti Napló
1905. július 5.
Lellei.
|