|
Párizsban
ma még talán sokan szeretik az Egyházat s ama Petrus nevezetû zsidó halászember
utódát, kire az Egyház, mint kõre építteték. De a Forradalmat még többen
szeretik Párizsban, s a szaturnáliákat is szeretik legalább is úgy, mint
például a nagyböjti péntekeket. Vatikáni Pius sehogy sem akarja megtanulni az
esztelen gallusok lélektanát. Ezer bocsánat: laguna-lelke van õszentségének.
Egyszerû lélek Krisztus földi helytartója, s meghatóan emberi és õszinte
kedély. Most például azt üzeni a köztársaságnak: ha te ütöd az én zsidómat, én
is ütöm a te zsidódat. Az idén péntekre esik júliusnak nevezetes tizennegyedik
napja, omlás napja a Bastille-nak s ujjongó ünnepe a Forradalomnak. A francia
püspökök kérik õ szentségét, függessze föl e napon a pénteki böjtöt. Vatikáni
Pius összeráncolja a homlokát: nem. Hogy is ne? A köztársaság a Forradalom
nevében bõjtre szorítja az Egyházat? Akkor az Egyház meg bõjtöt ró a
Forradalomra. Így gondolja õ szentsége.
Ennél
a durcáskodásnál alig követett el nagyobb hibát a Vatikán. A legrendesebben
gyónó francia Jacques is dühbe fog erre borulni. Hogy õ ne mulasson július nagy
napján? Mit gondol õ szentsége? A librepenseurök markukba nevethetnek. Hogy
kezükre játszik a pápa, aki Rómából úgy látja, hogy Franciaország fele
alázatos, bigott bretonokból áll, s a franciák jobban szeretik az Egyházat és a
bõjtöt, mint a Forradalmat és a dáridót.
Pius
pápa valósággal sietteti az új Forradalmat, mely egy kicsit bátortalan. A
gallusok pogány életkedve már félig kimarta, alásüllyesztette a petruszi
sziklának Gallián fekvõ tömbjét. Még a szeparáció például nem mert
kontra-ünnepeket csinálni, emberi, polgári ünnepeket a katolikus ünnepeknek. Az
új pogányok egyfelõl, az új nazarénusok, a szocialisták másfelõl vívják az
Egyházat. Még az ünnepeit is el akarják venni. Pius pápa fogja magát, s
nekiront minden franciák ünnepének.
Már
egy cifra esetet szemeinkkel láttunk. A klerikális lapok tüntetõ gyûlést hívtak
össze a pápa mellett tavaly - Derby-vasárnapra. Bizonyisten hárman gyûltek
össze a Madeleine-templom elé fehérszalagos gomblyukakkal. Mikor az embert
kezdik nem szeretni, nem célszerû nagyon próbára tenni a szeretetet. Ha a pápa
ilyen rekontrákat tud mondani, véglegesen elveszti a pártit. Az egyszeri magyar
gazda jut eszünkbe. Irtó jégesõ hullott gyönyörû dohánykertjére. Vad
elkeseredésében karót fogott a gazda, s nekiesett paskolni a veszendõ dohányt:
- Lássuk, uramisten, mire megyünk ketten.
Budapesti Napló
1905. július 13.
A. E.
|