Billiárd-akadémiát
totalizatõrrel akar Budapestnek s az áhított pénzes idegeneknek adni egy
vállalkozó hölgy. Adja meg neki az engedélyt ez a székes-fene fõváros. Nagyon
ideillenék ez institúció. Össze lehetne kapcsolni a hazai, csöndes ferblijáték
bemutatásával. Így nemzeti karaktert nyerne. Úgyis elég szomorú, hogy hazánk
legkonzerválóbb nemzeti elemei is az úgynevezett nemzeti kaszinóban például a
szép, majdnem turáni ferbli helyett kozmopolita pókert, maquist és baccarat-t
kezdenek játszani.
Az
ember hirtelen nem is tudja, miért dühöngjön elõször. Mégis talán a mamlaszság
bántja legjobban az embert. Az ötlettelenség. Még egymás becsapására sincsenek
ideáink. Ideáink általában szûkösen támadnak. A jeles honleány is az
idegenforgalom nevében kéri billiárd-Monte Carlójához az engedélyt. Bikaviadal,
billiárd-akadémia és parlamentesdi játék. Körülbelül ennyi, amit az
idegenekért ki tudtunk gondolni. Az ember olykor a Duna-partra téved,
megittasul a nagy látványtól s halálra csodálkozza magát. Hogy nem tudták ezt
elrontani? Elsikkasztani a Dunát. Leföldszínezni, s beépíteni ostoba
kaszárnyákkal a budai hegyeket. Ez az egy maradt meg, a dunaparti spektákulum,
amirõl az idegeneknek szólhatnánk. Csoda, hogy megmaradt. Ha azok a tisztelt
idegenek mind félbolond különcök volnának, akkor persze találnának itt
látnivalót, szomorúan bolondosat, mást is. Miként Szenegálban is találhatnak.
Az átkozott idegenek azonban szürke európaiak többnyire, akik Európát Kairóban,
Bombayban, sõt Irkuckban sem engedik el. Tehát - nem jönnek el Budapestre.
Ugy-e a bikaviadalra sem jöttek el? Ugy-e a Duna-ünnepélyre sem jöttek el? Már
a parlamentesdi játékra sem fognak eljönni. A múltkor nekem elégedetlenül
panaszkodott egy angol. Azt mondta, hogy Skóciában ismer egy pásztorembert, aki
messzebb tud köpni, mint Pozsgay Miklós. Én nagyon félek, hogy a
billiárd-akadémia kedvéért is mérsékelten fognak csõdülni az idegenek. Az úgynevezett
mûvelt Nyugaton az emberek ma már ritkán dicsekednek avval, hogy törzsvendégek
a billiárd-akadémiákon. Nálunk lehet hazafias pózba vágni magát mindenkinek.
Sõt muszáj. Az a vállalkozó hölgy mindjárt szubvenciót is kérhetett volna a
haza és az idegenforgalom nevében. Nagyon stílusos kérelem ez a kérelem. Több a
tünetnél. Benne van az élhetetlenségünk, szegénységünk, mucsaiságunk, nyomorék
pózolásunk, egész semmiségünk.
Budapesti Napló
1905. július 15.
Lellei.
|