|
Vagy
igaz persze, vagy nem igaz. Az újságokban benne van. Don Jaime Bourbon herceg
kesztyût dobott egy magyar gavallérnak. A magyar gavallér fölvette a kesztyût.
Most történt, nem Róbert Károly idejében. Karlsbadban történt internacionális
vendéglõi publikum elõtt. Aztán jött a bajvívás. Don Jaime Bourbon herceg nem
jött el személyesen a kesztyûjéért. Tudniillik Don Jaime Bourbon herceg nem
rendelkezik a maga életével. Isten kegyelmébõl õ még trónokat követel. És azt
hiszi, a világ elõbb-utóbb belátja, hogy a Bourbonoknak trónok kellenek. Most
hiszi, Krisztus után 1905-ben. Szóval Jaime herceg eldobta a kesztyût, de a
magyar gavallér kardja elé nem vitte a maga fenséges bõrét. Egy másik magyar
gavallér ment a kesztyûért. De ez már nem érdekel bennünket. Elintézett ügy.
Ismerünk
egy másik Bourbont is. Don Alfonzo Bourbon herceget. Nagyon derék úr. Magyarországon
sokan ismerik. Vidéki polgári szállodában beszéltünk egyszer mi is vele.
Utazgat, agitál folyton ez a Bourbon. Életét arra szánta, hogy küzdjön a
középkor egy buta nyavalyája, a párbaj ellen. Megbecsül minden munkatársat.
Irtózik a vértõl, mintha a véres Bourbonok eleven bûnbánata lenne.
A
góthai almanach ismerõi süssék ki milyen rokonok õk, Jaime és Alfonzo. Biztosan
rokonok egy kicsit. Legalább anyai vagy nagyanyai véren. És a Bourbon nevet
viselik mindaketten. Donok, sõt hercegek, királyiak.
Jaime
herceg a valódibb Bourbon, természetesen. Áldottak legyenek a néhai
forradalmárok. Ez az ember ha véletlenül uralkodnék, túltenne az összes
Romanovokon. Alfonzo herceget pedig becsukattatná, mint gyógyíthatatlan
õrültet.
De
micsoda nagyszerû idõk mégis ezek a mai idõk. Micsoda nagyszerû erjedések,
viharok, forradalmak folynak a lelkekben. A Bourbonok, két Bourbon közé olyan
világ ékelõdhetik, mint Jaime és Alfonzó közé. Még a Bourbonok lelkét sem
kerülheti el az új idõk belsõ, lelki forradalma, mely gyönyörû csodákat készít
a jövendõ emberiségnek.
Budapesti Napló
1905. július 16.
Pont.
|