|
Cornewal
kapitány faragott emlékét ki szeretnék dobni az angol Pantheonból, hogy hely
szoruljon Salisbury szobrának. De haragos kórus zúg föl:
-
Mit akartok, szentségtörõk? A touloni hõst már nem tisztelitek?
És
megriadnak a tervelõk. Albion fiai konzervatívak. Megdöbbennek a maguk
gondolatától. Hogyan is akartak õk degradálni egy néhai hõs katonát? Inkább
szoruljon ki Salisbury. Vagy építsen új Pantheont Anglia. Valóban Cornewal
kapitánynak Pantheonban a helye. A Westminster székesegyházban.
Ki
hinné? Még a politikusok sem bírnak velük. Velük, a vérontás, az ölés
nagyjaival, a katonákkal. Halóporukban is õk a legerõsebbek ma is még.
Londonban is még. A katonák. Lord Salisbury sem tudja a Pantheonból kidobni
Cornewal kapitányt. És álmodozók arról álmodnak, hogy elkergessék a
Walhallákból a politikusokat is.
Bizony,
ennek a világnak ma sem kell Athén. Ez Spárta és az otromba római köztársaság
igézete alatt él ma is. Leborul a fórum szószátyár és ravasz népsége elõtt. De
a politikus fölött is tömjénezi a katonát. Tovább nem mentünk. A többi: néhány
ezer embernek õ mulattatásuk. Kegyes engedmény a jó gyermekeknek. Legyenek
tudós és mûvész nagyjaitok is, ha ez titeket mulattat. Hely kell a Salisbury
szobrának? Majd ki fog röpülni Shakespeare, Milton, Byron, ha ugyan ott van.
Bacon nem. Mert õ politikus is volt. De Cornewal kapitány soha. És arról sem jõ
hír, hogy Spencernek volna sürgõs a hely…
…Mi
is lenne, ha a La Manche németeket és angolszászokat választana el egymástól.
Ha elsikkadna a dicsõséges román oázis ott Európa Nyugatán, s elátkozottan,
gonosz jóslatok között nem törne elõre, elõre új magasságok felé a gloire
nemzete. Mennyivel tovább senyvedne ez az agg, nehezen lépõ világ. Mennyi ideig
parancsolna még mindnyájunk sorsának a véres kéz és a véres száj.
De
a Szajna tükrében megcsillan már a jövõ. Sor kerül a temetõ revíziójára is. Sor
kerül. Nincs is messze. Gyönyörû lesz. Már kis francia nebulóknak tanítják,
hogy Napóleon fenevad volt, és nem nagy ember. Mert csak az a nagy ember, aki
teremtõ munkával, nagy gondolatok áldásaival árasztja el a világot. Hogy
kerülnek nemsokára múzeumba, lomtárba a véres kezûek és szájúak szobrai, hogy
helyükbe kerüljenek az igaziak. A nagy alkotók, a nagy gyötrõdõk és nagy
gondolkozók. A földi terek után megtisztulnak a temetõk és pantheonok is. Nem
fogja lelármázni gõgös magasságával Thiers sírköve a Balzacokét. És nagy
tisztítás lesz minden temetõben és minden Pantheonban. És ez nem áll meg a
francia határokon. Áttör talán a La Manche-on is. És ha közel idõben nem is
dobják ki a Westminsterbõl Cornewal kapitány sírkövét a Wilde Oszkár kedvéért,
de el fog érkezni a temetõ revíziójának szent napja Londonba is. Még Berlinbe
is. Talán - talán még hozzánk is, ha élünk.
Budapesti Napló
1905. július 27.
Pont
|