145. BARTET ASSZONY

És mégis dekorálták Bartet asszonyt, ki színésznõ a párizsi Comédie-ban. Nehezen ment, és nem csoda: Sarah Bernhardt rosszul teszi, ha kesereg. Legyen csak chevalier de la Légion d’honneur Bartet asszony. Õ tudja csak, mit adott érte megalázkodásban.

Ezt így bajos megérteni. A szerelmi játékszer rangjáról emelintik már Párizsban is a nõt, de egyszerre még olyan csekély dolgot sem lehetett megcsinálni, mint annak idején a nagy forradalom volt. Mert ez nagyobb forradalom. Prévost legyen a megmondója.

Négy leány táncol ott künn Õsbudában. Össze vissza kánkánozhatták már a nem nagy Európát. Nem fiatalok, nem Szép Helénák. És nézzék meg, hogy mosolyognak, unottan is mennyi rejtett muzsikát zengedeztet a vérük, s mennyi illúzióját adják az övékénél tökélete­sebb nõi testnek. Minden francia nõ, kinek a tetszetés életcélja, mosolyában õrzi az egész francia kultúrhistóriát. Képzeljék el, ezeknek az õsanyjaihoz epedõ, szerelmes trubadúrok énekeltek. A nõt egészen nõnek csak a francia férfihad nevelte. Most már annyira nõ a francia nõ, hogy az intellektus legmagasabb csúcsán is nehezen tud más is lenni. Ez a régi nõ. A ma is uralkodó. Az új még alig jelentkezik a francia ég alatt, hol még a vagyongyûjtés lázát is a tökéletes szerelmi lénnyé kimûvelt nõ érteti meg. Ennek a nõtípusnak pedig legmagasabb képviselõje a színésznõ. A színésznõ, akiben még akkor is bajosan látják meg a színészt, ha olyan kétségtelenül színész, mint Bartet asszony. A férfi színészt már régen komolyabban veszik Párizsban, mint a színész általában megérdemli. A színésznõ nem ért el ide. Õ a nõi finomságok áhitott tulajdonosa, és ha nem az, miként Sarah Bernhardt nem volt az, még kivételt is bajosan tesznek érte.

Mert becsületrend egy színésznõnek: ez kivétel. Tanítónõ megkapja könnyen s minden elõfutárja az új Évának, akinek nem lesz legfõbb erénye és kötelessége tetszeni. Az ötvenegy éves Bartet asszonyban a régi szépséget tüntetik ki s nem a mûvészetet.

Hogy Sarah Bernhardt miatt féltek egy kicsit Bartet asszony dekorálásától, ez az idõk jele. Jön a nagy forradalomnál is nagyobb forradalom. Nemsokára talán már kap becsületrendet olyan francia színésznõ is, ki nõnek nem volt elsõrendû.

A Bartet asszony piros szalagját egyelõre még csak a galantéria adta. A francia férfiak galantériája, kik jaj be nehezen fogják megszokni, hogy az asszony is ember.

Ez idõ szerint még valami szédületesen kiváló, sohasem volt, tökéletes parisienne-t köztársasági elnöknek is megtennének a francia férfiak, s aztán nem engednék kormányozni, de udvarolnának neki.

Budapesti Napló 1905. július 30.

Lellei.