|
Voltak
önök mostanában Bártfán? Milyen most ott a tenger? A rózsa-erdõket nem aszalta
le a nyár? Hány millió forintba is került új berendezése a nagyszerû helynek? A
nagyhercegek közül ki van még ott? Tudnak valami friss pletykát a Bártfán üdülõ
amerikai pénzkirályokról? Liane de Pougynak akad még Bártfán egy-egy gazdag
mexikói bolondja? A japán kolónia érintkezik az orosszal? Melba asszony mikor
ad hangversenyt?
Mi
az? Ejnye be gyanúsan néznek reám? Csak nem bolondokat kérdeztem talán? Be kell
önöknek vallanom, hogy én még sohasem voltam Bártfán. Én csak annyit tudok,
hogy Bártfán játszanak. Legalább ez íratik némely újságokban. Bártfán
játéktermek vannak. Bártfán lehet sokat veszteni. Bártfán lehet sokat nyerni.
És még egyet tudok. Földi paradicsomnak, minden tudással, ízléssel
fölcifrázottnak kell lennie annak a helynek, hol játékbankot mernek állítani.
Legalább is olyannak kell lennie, mint Monte-Carlónak. Szépségével, varázsával,
nagyszerû szibariszi kényelmével egész világ gazdagjait ingerleni kell tudnia.
Mondják önök: hát nem ilyen Bártfa? Hát én akkor nem értem. Mint ahogy kezdek
ebben az országban semmit meg nem érteni. Ez már nem is Potemkin-ország. Itt a
legtetején kezdenek mindent. Itt tótágast alkotnak az emberek. Csakugyan nem
enyhíti még annyi adott és vett nagyszerûséggel a förtelmet Bártfa, mint Monte-Carlo?
Egy
pár ördögétõl viszont a modern szenvedélyekbõl táplálkozó kultúrának, úgy
hallottam, hogy két helye van a világnak, ahol érdemes volna tüneményes,
tündéri bûnbarlangot vájni. Korfu és Szent Margit-szigete. Akármelyik
tönkretenné Monte-Carlót. Elcsõdítené magához a világ pénzeseit és kalandorait.
De különösen a Margitsziget. Egy pillanatig sem mernék gyönge lenni: bûnös
ábrándra kapatni bárkit is. Helyes: mi morálisok maradunk. De azt szabad
konstatálni, hogy a Margitszigetnek több joga van az immoralitáshoz, mint
Bártfának? Bártfán különben is szegény honfitársaink, kollegák a koldusságban
többnyire, veszthetik el pénzecskéiket. De ha netán a Margitsziget Monte-Carlo
lenne, termeiben nyilván csak idegeneknek volna szabad játszani. És a
Margitsziget nyilván és igazán tündérsziget volna akkor. És volna ám ránkférõ
idegenjárás. De nem csábítunk. Bölcs és helyes, hogy szegények legyünk, de
becsületesek. Ám kérdem: Szcülla-e vagy Kharübdisz? Igaz, hogy akkor úgy
beszélnénk Szent Margit-szigetérõl, mint Monte-Carlóról. De ezen mindig lehetne
segíteni. És ma? Önöket megfogja Nyugaton egy úri idegenismerõsük, s így szól:
-
Hallom, hogy Budapestnek a Margitsziget a gyöngye. Mondják el kérem, mi mindent
lehet ott kapni?
És
önök, mint erkölcsös emberek, becsületesen válaszolnak:
-
Tífuszt…
Oh
Margitsziget, óh Bártfa…
Budapesti Napló
1905. augusztus 1.
A. E.
|