|
San-Sebastianból
rózsás hajnalon eltûnt a király. Még meleg volt fölséges ágya. De Alfonzó nem
volt sehol. És nem tudta senki, merre ment.
Rázta
a hideg a királyi kastély népét. Szaladt a futár, azaz hogy a sürgöny, a
mamához. Boszorkányság történt. Õrizték százan is. Lába neszét senki sem
hallotta. Hogyan eshetett ez?
És
merre szökött vajon? Spanyol földre? Francia határra? Istenem, istenem, nem
leány után szökött vajon? Tegnap gyónt a drága. Ki tudja? Ki tudja?
Csak
újságokba ne kerülne. Sírt, rítt a királyi mama. Nagyon rosszat sejtett.
Behívta a legbizalmasabb jezsuita pátert:
-
Páter José, én meghalok bánatomban. Az a gyermek a bûnbe rohant. Párizs
rontotta el. El se merem mondani. Párizsban együtt vacsorázott egy, egy…
-
Egy táncosnõvel, fölséges asszonyom.
-
Oh, jaj, ön is tudja?
-
Tudom. De törölje le fölséges könnyeit, királynõ, Alfonzó királyt mi
istenfélelemben neveltük. A párizsi kísértés sem tántorította õt el. Annál
jobban sietett Londonba, hogy hallja ott Patricia hercegnõ válaszát.
-
Szegény fiam. Kosarat kapott…
Páter
José ravaszul, finoman s befelé mosolygott. Kosarat bizony. Újra. Hány kosarat
kapott már szegény. Holott még olyan fiatal.
Eközben
pedig új sürgönyök jöttek San-Sebastianból. Megvan a nyom. Alfonzó király két
bizalmas emberével, egy kamarással és egy inassal, francia földre szökött.
Az
istentelenebb spanyolok között pedig országszerte folyt a szóbeszéd. A kis
király boldogtalan. Szeretne egy feleséget, és nem akad horogra senki. Órákig
térdel és imádkozik szegény Alfonzó. Naponként gyón a pátereknek. Persze
elbukni nincs bátorsága. Vézna testét szerelmes õsök vére fûti. De amikor olyan
csúnya a legény. A sápadtsága, a meredt szemei, a lepcses, nagy alsóajka és a
többi. Nem szeret bele egy fikarcnyi hercegnõ se soha. A szerelmes király pedig
el fog sorvadni az epedéstõl.
És
jött a hír, hogy megvan a király. Lourdes-ban van. A lourdes-i Máriánál
imádkozik már tegnap óta. Sírva imádkozik.
Nem
történt semmi. Megnyugodott Spanyolország. A király erénye szeplõtlen. A
lourdes-i Máriához ment imádkozni. Kapjon õ már egy kis feleséget.
És
a lourdes-i Mária hallgassa is meg szegény kis király imádságát. Azért, hogy õ
király, hát feleséget se kaphasson? Rendelj, óh lourdes-i Mária, a csúnya kis
királynak egy csúnya kis hercegnõt.
Hiszen
annyi kis csúnya hercegnõ van!…
Budapesti Napló
1905. augusztus 4.
A. E.
|