155. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Bonci mester szökik

Örülj Európa, Bonci mester megbocsátott neked. A nagyszerû legény nagyon panaszkodott Párizsban úgy egy esztendõvel ezelõtt. Ott vendégszerepelt akkor. Meg kell-e mondanom, hogy Bonci mester: idem. A hódító olasz tenorista.

Párizsban nagyon zokogott egy francia kollegának:

- Kedves barátom, megölt bennünket a demokrácia. Eldurvult Európa. Hol az az idõ, mikor igazi, finom dáma nem nyugodott addig, míg egy példányt nem csípett magának a férfinem gyöngyébõl, a tenoristából. Látja, tíz nap óta vagyok Párizsban. El sem képzeli. Talán száz levelet sem kaptam. Elhiszi-e kedves barátom, hogy a levélírók között nincs egy valamirevaló hercegnõ sem? A grande dame-ok meghaltak. Monsieur Rigóval, négerekkel, díjbirkózókkal, sõt írókkal kell versenyeznünk.

Följegyezte ama francia kollegánk, hogy a Paillard-ban valósággal sírt szegény Bonci.

Most Firenzébõl hír jõ. Bonci Páduából megszöktetett egy csodaszép milliomos leányt. Automobilon. Négy ország rendõrsége üldözi a szökevényeket.

Légy nyugodt Európa, már nem haragszik reád Bonci. Megbocsátott…

II.

Madame Hofer milliója

Minden szegény ördög gondolkozott úgy-e bár azon, mit csinálna egy nyakába szakadt millióval.

Madame Hofer, a szedáni kantinosné sohse gondolt erre, bár sorsjegyei voltak. Mire meg­nyerte a milliót.

Tovább forgolódik a kantinban. Pumpolja a szegény piou-pioukat. Benne fekszik az üzletben vagy háromezer frankja. Ezt nem lehet ám odahagyni.

Az újságírók, Mefisztófelesz apródjai, végre addig bujtogatták a szegény asszonyt, míg az komolyan kezdett törõdni, hogy mit is csinál a milliójával.

Majd beleõrült.

Végre kisütötte. Valahol Párizs mellett fog élni. És amikor teheti, elmegy - a színházba.

Tanulságok: 1. Milyen ostoba ma is még Fortuna. 2. Milyen kellemetlen, ha az embert hirtelen egy millió lepi meg. 3. Milyen alantjáró institúció a színház, ha Hofer asszony vágyainak a nonpluszultrája.

A többi tanulságot e modorban tessék hozzáadni. Mert hejh, egy falu s nagy falu a világ. Az alföldi juhászlegény arról álmodik, hogyha király volna, lóháton õrizné a juhait. Viola!…

III.

Hol van Gorkij?

Dosztojevszkij-uccse, én már kezdem nem is sejteni, mi az a Gorkij? Ha személy, akkor úgy jártam vele, mint az egyszeri magyar járt a Gajzágókkal. Sok Gorkij van úgy-e? Egyik talán a Volgába ömlik. Vagy nem folyó a Gorkij? Persze, hogy nem. Most jut eszembe, hogy a minap Moszkvában gyûlést tartottak a Gorkijok. Sacrebleu! Hiszen azok a Zemsztvók voltak.

A német könyvesboltok azt hirdetik, hogy van egy nagy író, akit Gorkijnak neveznek. Ha ez igaz, nagyon csodálkozunk. Hogy lehet egy nagy író olyan ügyetlen, hogy jobb nevet nem választ? Valami orosz Cagliostronak kell élnie, ki ezt a nevet szerte a világon kompromittálja.

Szinte egy nap alatt ezer hírnél több érkezik Gorkijról. Vagy a Gorkijról?

1. Gorkij színdarabot ír. Krimnek egy csöndes zugában.

2. Gorkij Szentpétervárott van in custodia honesta…

3. Gorkij útlevelet kért Moszkvába.

4. Gorkij Mariusként siránkozik Ogyessza romjain.

5. Gorkij öt nap óta az olasz Luganóban mulat.

6. Gorkij most már mindig külföldön marad.

7. Gorkij nem kapott villát az olasz Rivierán.

8. Gorkij egy nyílt levélben kifejtette, hogy szabadság, egyenlõség, testvériség, az istenét neki.

9. Gorkij az õ orosz Tuszkulánumában annak a nézetének adott kifejezést, hogy a vén hülye már minden emberi türelemmel visszaél. N. B. A vén hülye: Tolsztoj.

10. Gorkij Svájcban nagyon jól érzi magát.

11. Gorkij tovább is Knokkala, finn fürdõhelyen marad, mivel Oroszországot nem szabad elhagynia…

Talán ne folytassuk tovább. Sajnos, Budapesten nincs orosz követség. Kénytelenek vagyunk az orosz fõkonzulhoz fordulni. Ha igaz a kósza hír, hogy Oroszországnak egy Gorkij nevû nagy írója van, talán figyelmeztetné e nagy írót e fõkonzul.

Ez nemzeti érdek. Azt az állítólagos Gorkijt figyelmeztetni kell arra, hogy e névnek külföldön nagyon svihák hangzása van. Változtassa meg.

Budapesti Napló 1905. augusztus 13.

Pont.