|
I.
Sawade tigrisei
Nõttek,
nõttek a kitûnõ Sawade tigrisei, melyek Budapesten születtek.
Iszonyú
két tigris lett belõlük. Amerre csak vitte õket Sawade, mindenütt megdöbbenést
keltettek e rettenetes vadak. A szájuk véres volt állandóan. Mikor Sawade e két
bestiával operált, a hideg borzongott minden nézõ testén. Soha ilyen rettenetes
vadakat még nem mutatott állatszelídítõ. Ezek még egyszer széttépik Sawadet.
Egy
amerikai riporter egyszer nagy dologra határozta el magát. Elõadás után
belopódzott Sawade menazsériájába. Hihetetlen dolgot látott. A két rettenetes
bestiát fõtt rizzsel etette Sawade. Egy vörösfestékes ecsettel pedig a szájukat
kenegette utána.
-
Ember, mit mível ön?
Sawade
elhatározta, hogy mindent bevall. És elmondta:
-
Ez egy természeti csoda. Ennek a két óriási állatnak nem nõtt foga egyetlenegy
sem. Óriásiak, félelmetesek, s alapjában a két leggyámoltalanabb állat a
világon. A teve is vadabb náluk. Budapesten születtek ezek, uram. Magyar
tigrisek.
II.
Névtelenek színháza
A
névtelen zsenik egyszer rettenetes haragra gyúltak. Õk nem tûrik tovább, hogy a
neves barmoké legyen minden dicsõség és pénz. Színházat fognak csinálni a
kitagadott zsenik számára.
A
színháznak nagy szerencséje volt. A legnévtelenebb írókat szedte össze gárdába
egy teljességgel névtelen ember. Véd- és dacszövetséget kötöttek egymással a
névtelenek.
Mindjárt
a színház elsõ darabja óriási sikert aratott. A névtelenek ujjongtak. Ugy-e,
hogy elnyomnak bennünket a korlátoltak? Lám mit tudunk mi, ha teret kapunk.
Történt
pedig, hogy az az író, akinek a darabja ezt az óriási sikert aratta, aki eddig
a legeslegnévtelenebb volt, még egy darabot írt, s elvitte újra bajtársai
színházába, hogy adják ezt is elõ. A direktor majd kidobta. A bajtársak majd
agyonverték:
-
Mit akar maga nyomorult? Hiszen magának már neve van…
Budapesti Napló
1905. augusztus 20.
A.
|