Bennicelli
gróf megharagudott Bennicelli grófnéra. A gyönyörû vér-szenzációk szent országában
történt. Kék egû Itáliában.
Álmélkodott
az elõkelõ világ. Bennicelli gróf faképnél hagyta a szép grófnét.
A
grófné sírt. Furcsa özvegységben élt hónapokig, mikor egyszerre bûnbánóan
betoppant a férj. Gyöngéden és szerelmesen. Megváltozott minden e perctõl
fogva. Ma is tartana a nagy boldogság, ha egy csekélység ki nem derül.
Bennicelli gróf becsapta Bennicelli grófnét. Egy inast csempészett a maga férji
pozíciójába. Egy inast, ki csodálatosan hasonlított hozzá. Egy véletlen eset
fedte föl a titkot. Az inast fölismerte a felesége, egy olasz parasztasszony.
De az inas hetekig élt a grófné oldalán, s a grófné mitsem sejtett.
Szívesen
és talán nagyon igazságosan azt az igazságot kellene ebben látnunk, hogy egy
inas nagyon sokszor bárhol is pótolni tud egy grófot. Vad mokrák ezt már régen
hirdetik. De minekünk Eugène Sue jut az eszünkbe. Aki az egész életében gõgös
és szerencsétlen volt, mivel nem mágnásnak született. Egyszer egy barátja
bejelentette neki, hogy látogatót kap. Valami irodalmi mániás, szép, ifjú
grófnõt, ki remeg a vágytól megismerni a híres írót.
Eugène
Sue pedig beállította kiöltözve a szalonjába az inasát. Õ maga inasnak
öltözött. Jött a grófnõ és teljes két óráig beszélt a Mesterrel. A látogatás
után kijelentette, hogy Eugene Sue, az ember, még zseniálisabb, kedvesebb,
több, mint az író. Eugène Sue csak napok múlva leplezte le a durva komédiát,
hogy a grófnõ egy ostoba inastól van elragadtatva.
Ugy-e,
hogy a grófnék és grófnõk furcsa lények voltak mindenkor? Egy igazi grófot és
egy nagy embert mindig lehet náluk pótolni egy inassal. Fõképpen akkor, ha õk
ezt nem tudják.
Egyszerûen
azért, mivel a grófnék és grófnõk - asszonyok. Pardon: mai asszonyok. Mert a
holnapiak biztosan mások lesznek. Sõt a maiak között is sok van már az
újfajtából.
De
egyelõre még többnyire ilyenek õk, mint az olasz eset klasszikusan bizonyítja.
Miért tetszett a múltkor olyan szigorúnak lenni ama siófoki asszonyokhoz, akik
az elegáns gavallérban nem ismerték meg a minap a míveletlen gazembert?…
Budapesti Napló
1905. augusztus 24.
Lellei.
|