|
Budapest,
szép Budapest, még mindig csodálkozol az idegeneken, kik téged elkerülnek?
Én
már tegnap óta nem csodálkozom. Tegnap láttam egy világvárost, mely elvesztette
a fejét. Mert sok volt az idegenje. Ugy-e, hogy volt itt tegnap háromszázezer
idegen? Nem volt? Hát akkor az én sejtésem a való. Ez a nagyszerû világváros
megtelik - háromszázezer emberrel? Nem. Ezer emberrel. Ez az ezer ember pedig
megemlegeti, hogy Budapestre mert jönni.
Nyilván
voltak egy hét óta idegen tudósok, akik Budapesten az utcán háltak. Budapest
szállodásaival egy hét óta nem lehet beszélni. Háromszoros árakat kapnak egy
szobáért s a bebútorozott fürdõszobákat aranyakkal fizettetik. Sejtik önök, mit
jelent az: háromszoros ár Budapesten? Budapesten, ahol minden idegen varázsos
kaliforniai aranybánya, akibõl ezeren akarnak meggazdagodni?
Beszélik,
hogy némely vendéglõkben az étlapárakat is fölemelték. Bizonyosan drágább a
virág, a szerelem, az omnibusz, minden, minden egy hét óta. Hiszen csak egyszer
van Budapesten idegenjárás. Beszéltünk a két kongresszus néhány külföldijével.
Azt mondják, félévi jövedelmükbe került a magyar fõváros. És én elhiszem.
És
mi panaszkodunk, hogy nem jönnek az idegenek? Hiszen elõször el sem férnek. Két
kongresszus már kiszorít innen minden honi vándorlelket. Másodszor azt hisszük,
hogy külföldön csupa milliárdosok laknak?
A
többirõl nem beszélünk. Arról, hogy mit tudunk adni az idegennek. Ez már régi
dal. Elvenni el tudjuk venni utolsó márkáját, líráját, frankját, pezetáját,
rubeljét és egyebét és - minden illúzióját.
Budapesti Napló
1905. szeptember 10.
Pont.
|