|
Jókai
tudná megírni, és nem hinnék el neki. Nagyon is délibábos ez a történet. És hát
izgatóbb a Zeysig-ügy nekünk.
Pedig
nem történt messze valahol. És Ervin gróf eleven gróf, ki nem a Jókai-hõsök
fénypára-világából lépett ki. Innen a Lajtán történt a történet, s innen a
Tolsztoj evangéliumán. Csak a szürkék látják délibábnak, s csak a kõ-emberek
érzik levegõnek. Értése ez az életnek, és engedelmesség az igazságnak.
Egy
gróf a Batthyányak közül, de genere Örs avagy Németújvári-utód, a genealógusok
jobban tudják, iskolát állít azoknak, kik új világot akarnak építeni a grófi
világnak a helyébe.
Bögötének
hívják talán a falut. Meg fogjuk ezt még tanulni jól. Vas megyében, közepén az
õ domímumának, szociális iskolát építtetett Batthyány Ervin.
Négy
klasszisú iskola lesz ez, mint a normálisak. És tízen-tízen ez osztályokban új
ábécét fognak hallani. Meghallják, hogy a világ nem hat nap alatt teremtetett,
s ez a hatalmas világ mindenkié. Megtanulják, hogy minden ember ember, s az
ember nagyszerû dolgokra képes. Boldog Vas megyei fiatalok, kik tudni fogjátok
nézni az életet. Kik imádkozás után végre élni és követelni is megtanultok.
A
bögötei iskolában a természettudomány lesz a biblia, a nemzetgazdaság a
tízparancsolat, s a szociológia a káté. Rémüldöznek már is az iskolától Vas
megyében. Már akadt pap, aki a templomban prédikált ellene. De még csak az
iskola falai állanak, már is gyõzedelmes az új levegõ. A templom kiürült a
mérges prédikációra. A nép szomjas. A nép akarja az új iskolát.
Az
iskola egyik tanítója Tarczai Lajos lesz. A szociáldemokrata Népszava
munkatársa. Diplomás tanító és tanár, aki bejárta a külföldet, hogy okulást
kapjon az új tanításhoz. És a többi tanító is az új pedagógusok, az
életpedagógusok közül való lesz.
Az
ideális anarchista gróf íme mint a jövendõ praktikus imádója. Keresztültörte
magát saját lelke Sturm és Drangján, a magyar társadalom rettenetes mozgó
jéghegyei között beevezett a humanisták munkás-szigetére. Érlelni, tanítani
akarja a népet új igékkel, hogy érdemessé, alkalmassá tegye a közeledõ új
idõkre, melyek meg fogják változtatni a világ arculatját.
Ervin
gróf iskolája nagyszerû jele az idõknek, melyek a magyar társadalom fölött sem
suhoghatnak el nyomtalanul. Van immár egy magyar gróf, aki éppen abban az
idõben, mikor a grófok legmakacsabban fogják a gyeplõt, s átkozzák azokat, kik
a jó, türelmes parasztban fölkeltik a „kóbor ösztönt”, az emberség tudatát,
odaáll az élre, szembe a grófokkal, s nevel nekik hatalmas ellenfeleket.
Ez
kevesebb és több Tolsztoj evangéliumánál. Nem anarchia. Csupa hit. Türelmes és
munkás hit. Tanuljanak, akik lelki és testi szolgaságban vannak. A legszebb
jeligéje ez azoknak, kik bíznak a jövendõben. Ervin gróf pedig bízik.
Budapesti Napló
1905. szeptember 23.
Lellei.
|