- Bemutató
előadás a Vígszínházban -
Hogy
mit láttunk ma este a Vígszínházban? Egy magyar rokokó-darabot. Valamit egy
ködmön-szagú, csalafinta, sohasemvolt magyar világból. Géczy Istvánnak egy új
darabját.
Keresztelni
fogják bizonyára mindennek. Népszínmûnek, parasztvígjátéknak, pórbohózatnak.
Egyik sem. Paraszti bábjáték. Köze az élethez nincs, de hellyel-közzel
mulatságos. Megróni ne tessék íróját, mert meghamisította a népet. Nem tette. Õ
tudta, hogy ezidõszerint Budapest hajlandó magához emelni egy mulatságos estére
a parasztot. Tehát parasztokat vonultatott fel.
Lump
Kispál uram elkártyázza a feleségét. Huszonegyen. Süveges csárdásgazda nyeri el
pénzével együtt a kackiás menyecskét, s a menyecske Süveges uramé lesz. Végül
minden jóra fordul. Kispál visszakapja az asszonyt. Süveges vén feleségével
marad együtt, s bánatában nazarénusnak áll be.
És
érdekes dolog történt e darab elõadásával. Maga Géczy voltaképpen egy
szélsõségesen, bábjátékszerûen franciás darabot írt. A Vígszínház színészei
pedig olyan magyar megértéssel, olyan nagyszerû paraszt stílussal játszottak,
mintha Feydeau-t és Bissont, a cocu-ket, az elegáns lumpokat, a félvilági
hölgyeket és kikapós asszonykákat hírbõl sem ismernék.
És
ha nem is remekmû a Géczy darabja, de hatásokat bõséggel kínál. Színházi ember
munkája, s olyan emberé, kitõl a népszínmû föltámasztását várták sok
reménységgel. Alakok, helyzetek, ötletek, epizódok pótolják azt, ami litteráris
és mûvészi lett volna, ami azonban esetleg nem tetszett volna úgy, mint ahogy
tetszett, ahogy van a darab.
Mert
tetszett a darab, és sikert jegyezhetünk fel. Hegedüs Gyula pompás volt parasztszerepében,
s originálisan játszott, szomorkodott, duhajkodott s nótázott cigány mellett.
Tanay is meglepõen jóízû parasztsiheder volt. Szerémy, Papp Mihály, Vendrei, s
mind kitûnõek. A hölgyek közül Kiss Irén vált ki, a színház új komikája, s
jeles volt parasztmenyecskének, kártyán nyert feleségnek Haraszthy Hermin.
Esemény volt a színház új trükkje. A cigányverseny után dalárdaversenyt akar -
úgy tudjuk - a Vígszínház. A második felvonásban ma elsõnek az Ébredés dalkör
tagjai énekeltek. Fegyelmezett, erõs férfigárda, de a dalárdák nagy
modorosságaival. És megállapíthatjuk jóelõre, hogy a Vígszínháznak sok az a
hang, amivel egy népes dalárda betölti, vagy szerencsétlen a színház
akusztikája. Nagyon-nagyon tapsolták egyébként a kitûnõ dalárda nótáit.
Budapesti Napló
1905. szeptember 24.
Dyb.
|