|
Björnson,
a nagy norvég poéta keserû igazságokat vág a „Courrier Européen” legújabb
számában a francziák szemébe. Ezek az igazságok megfordultak már minden
gondolkozó ember fejében. Ki az oka, az okozója a mai kegyetlen háborúnak? Kit
terhel, mit terhel felelõsség a rettenetes vérontásért? A francia pénzt. A francia pénzemberek s titokban a diplomaták is,
kétszínû kegyetlen játékot folytatnak. Nagyon helyesen mondja Björnson. A
háború elõtt már három évvel megcsinálta Witte azt a mérleget, hogy Oroszország
nem bír el több megterheltetést. Akkor szinte nyolc milliárddal tartozott Oroszország Franciaországnak. Ez, a
háború óta, beavatottak szerint legalább tizenkét
milliárdra szökött föl. S még nõni fog. Björnson írja, hogy õ finn barátai
révén tudja: az oroszok maguk csúfolódnak a franciák örök hiszékenységén.
Ám Oroszország egyre kap pénzt, s ügyes börze-manõverek most német és holland
kölcsönök emlegetésével sarkantyúzták meg a francia tõkét, mely újra és újra
ad, szállít pénzt Oroszországnak a gyilkos háborúhoz. Björnson aposztrofálja
Loubet elnök újévi beszédét, melyben Loubet akceptálta a diplomatáknak azt a
bókját, hogy Franciaország apostola a békének. E közben pedig a közvéleménnyel
szemben a francia finansziék és diplomaták a háborút táplálják, ami annál
csúnyább, mert - mindenki tudja - hogy a háborúban egy harmadik semleges
hatalom bõrére folyik a játék. Ezeket mondja körülbelül Björnson. A franciákat
azonban mikor õk hisznek, semmiféle szkeptikus kritika nem józanítja ki. Õk odaadják
a pénzüket ezután is, az embertelen, véres háborút szélsõ Keleten folytatja
tovább a - francia pénz, melynek árán a demokrata köztársaság a legbarbárabb
európai országban konzerválja a jogtalanságot, a butaságot, az önkényt. Az
emberiség nagyobb dicsõségére, melynek elsõ zászlóvivõjeként szeret szerepelni
Franciaország…
Budapesti Napló
1905. január 18.
|