|
- Politikai káosz -
Ezernyolcszázhatvanegy
és ezernyolcszázhatvanhét óta nem volt olyan alapos fölfordulás ebben az
országban és a magyar lelkekben, mint most. Röviden: meghaltak a rideg, józan
és elõkelõ klub-igazságok, s valókra ébredtek a malomalji és kávéházi álmok.
Mosolyognak-e ma is önök, ha arról hallanak, hogy Kossuth Ferenc lesz a
miniszterelnök? Úgy-e nem, még ha nem is valószínû a dolog. Nemrégiben Kossuth
Ferenc is nevetett ezen. És ekkor történt, hogy egy vidám vacsorán odaígérte a
magyar kultúrát Gabányi Miklósnak:
-
Miklós, ha én leszek a miniszterelnök, te kultuszminiszter leszel.
És
Kossuth komoly ember, aki szavát szokta tartani. Mondják, hogy Gabányi Miklós
tegnap táviratozott Barabás Bélának, hogy fölös mandátumát nem szabad
odaígérnie másnak, mert neki be kell jutni a parlamentbe.
Hát
az nem is járná ám, hogy a magyar kultuszminiszternek ne legyen mandátuma.
*
Ha
az anarchisták valamikor kormányra jutnak, olyan konzervatívok lesznek, mint
amilyen a világ rendje szerint minden kormány. Csodadolog az a hatalom. Eltölti
az embert gõgös, hideg, száraz elõkelõséggel. Önök, ha ellenzékiek (és ma már
csakugyan mindenki ellenzéki) sokat mulatnak ugye a félhivatalosok stílusán.
Olvassák el ezt:
Anélkül,
hogy kommentárt fûznénk hozzájuk, följegyezzük, hogy politikai körökben már
különbözõ kombinációk vannak forgalomban a kibontakozásról. Vannak, akik azt
hiszik, hogy amíg a helyzet jellegzetesebben kialakul, hivatalnokminisztérium
fogja vezetni az ügyeket. Mások koalíciós minisztériumról beszélnek. Részünkrõl
csak annyit jegyzünk meg, hogy ezek a kombinációk, amily koraiak, épp oly
kalandosak és önkényesek. Sem a pártok, sem az irányadó férfiak még nem
foglalkoztak a jövendõ esélyeivel.
Szép!
Mi? Persze Önök a „Magyar Nemzet”-re gondolnak. Nem, kérjük szépen! Ez a
negyvennyolcas párt egyik legharciasabb, legerõsebb szótárú újságja… Két nappal
a választás után. Még a legilluzionáriusabb minden várakozás és - már is.
Modern bölcsek mondják, hogy nincs a világon könnyebb dolog, mint - úrnak
lenni.
*
„La
mariée est trop belle.” Nagyon is szép a menyasszony, mondja a francia, s úgy
beszélik, ezt mondta gróf Andrássy Gyula is. Nagyon is sok, nagyon is szép ez a
gyõzelem. A vajdáról, Eötvösrõl azt beszélik, hogy péntekre virradó éjjelen
sóhajtozott:
Jaj,
csak ne gyõznénk már tovább, ne gyõznénk már tovább…
Ellenben
egy régi, ismert negyvennyolcas újságíró, nagy rendõri tekintély, nem így
beszél. Másképpen:
-
Kell az ember. Minden vonalon mi fogunk elhelyezkedni. A rudnay például én leszek.
*
Ez
bizony felfordult világ, s persze hogy oda van minden jámbor, született,
kormánypárti lélek. Ezek az urak úgy járnak-kelnek most, mint a vén matrózok a
szárazföldön. Magyarországon, hol a politika minden, s hol színt kellett
vallani még az élõ fának is, most Hamlet mindenki. És így filozofál:
-
Mi is vagyok hát voltaképpen: kormánypárti, ellenzéki?…
Azért
nincs baj. Vannak szép számmal olyanok is, akik csak momentán vannak zavarban.
Egyébként a jövõt biztosan tudják: õk kormánypártiak lesznek.
Budapesti Napló
1905. január 29.
|