195. VÁLASZTÁSI HISTÓRIÁK

Mit is mondott a kabai asszony?… Ne tessék gyorsan válaszolni. Hat nap óta minden megváltozott ebben az országban. És mindenki. Még a kabai asszony is.

Tessék csak tudakozódni Kabán. A kabai asszony elhatározta, hogy a róla táplált országos vélekedést alaposan megváltoztatja.

Mit is mondott a belvárosi asszony? Hát ezt mondta a választáson a kabai asszony is. Az lesz a követ, akit õ akar. És Kabán fölfordult a világ. Nemcsakhogy az asszonyok korteskedtek, de csak az asszonyok korteskedtek. Olyan lázító beszédeket tartottak, hogy az égnek állott a rendõrök kakastolla is. A kabai asszonyok pedig majdnem mindannyian szocialisták voltak. És alig lehetett õket legyûrni. A kabai asszonyok azt mondják, hogy még egy választás, és nem fogják kérdezni egyhamar, hogy mit is mondott a kabai asszony. Valami olyan nagyot fognak õk akkor mondani…

*

Valahol arra, amerre szintén híres asszonyok, a szelistyei asszonyok élnek, valahol hát Erdély­ben, három volt a jelölt, de pénze a háromból csak egynek volt. A pénzes jelölt nem teke­tóriázott sokat. Megalkudott a két másik jelölttel, hogy azok visszalépnek, csak éppen forma és tisztesség okából jelöltetik magukat. Ez alkú mögött több ropogós ezres-bankó lappangott. A pénzes jelölt szemei elõtt a kellõ formákkal mind a két ellenfél aláírta a visszalépõ nyilatkozatot, melyek aztán a pénzes jelölt zsebében helyet cseréltek az ezresbankókkal. A dolog rendben volt. Reggel, a választás elrendelése után félórával a pénzes jelölt benyújtatja ellenfele visszalépõ nyilatkozatait. Az elnök tudomásul veszi, de íme hirtelen becsörtet a terembe az egyik ellenjelölt:

- Mi az, elnök úr? Hát én rám nem fogad el szavazatokat?

- Kérem, uraságod visszalépett. Itt a saját nyilatkozata.

- Az én nyilatkozatom?! Hallatlan visszaélés. Hadd lássam! Ez nem az én aláírásom. Ez hamisítás. Panaszt emelek, és kérem egyben a szavazás folytatását…

És a pénzes jelölt úgy elbukott, hogy no. És nem is lehet a dolgot semmiképpen bolygatni, ha ugyan a história igaz. Még csak nem is panaszkodhatik. Mert a társaságban kinevetnék. A bíróság elõtt - még el is ítélnék. Az eset azt bizonyítja, hogy a választáshoz nem elég a pénz…

*

De mennyire nem elég a választáshoz a pénz!… Herkópáter uccse! Még az elv és a pártelnöki kegy is kevés ilyenkor. Ezt meg az úgynevezett ál-negyvennyolcas jelölt esete igazolja, akit levélben átkozott ki Kossuth, Apponyi, Ugron, még talán Visontai Soma is. Az ál-jelölt nem ijedt meg. Pap volt, pappal nem jó kikezdeni. Szépen elvitte a választók elébe Kossuthot is, Apponyit is, Ugront is, még talán Visontai Somát is, kik uniszónó is nyilatkoztak:

- Eljöttünk, hogy tiltakozzunk személyesen a visszaélések ellen, miket levelek alakjában nevünkkel elkövettek. Mi igenis kívánjuk, hogy pártunknak ezt a kiváló emberét, ezt az istenfélõ, derék papot válasszátok meg negyvennyolcas képviselõtöknek.

Meg is választották. És a pap-honatya - így mondja a fáma - vidáman ajándékozta meg a Folies Caprice-nak ama jeles mûvészeit, kik ilyen pompásan domborítottak Kossuthnak, Apponyinak, Ugronnak, még talán Visontai Somának is a szerepében…

*

Az meg a fáma szerint egy nagyon hírhedt kerületben történt, hogy a jelölt, a kormánypárti jelölt, megbukott a kendermag miatt.

A múlt választáson még sokhelyütt féltek a Kúriától, s vigyázva bántak a pénzzel. Erre a kerületre, mely igen-igen korrupt, akkor egy magyar gavallér pályázott, aki így fogadta a deputációt:

- Kérem az urakat, vigyázzanak, vigyázzanak, ne kerüljön többe a dolog - százezer forintnál. A pénzt pedig okos címeken kell kiosztani.

A mandátum ugyan többe került százezer forintnál, de azért nem volt baj. A Kúria sem talált kivetni valót. Nos és jön az idei választás. Más jelölttel. A jelöltnek budapesti kortesei voltak, kik nem ismerték a helyi dörgést, és a múlt választást. Egy nap jelentik a jelöltnek:

- Furcsa kerület ez. Furcsa emberek vannak itt. Már legalább tíz faluból kaptunk levelet, hogy nagyon szép eladó kendermag van.

A jelölt gondolkozni kezdett:

- Hát, aki választó, attól meg kell venni, ha el akarja adni. Meg kell nézni a magkereskedõi árakat, s adni kell dupla árat is, hadd lássák, hogy úrral van dolguk.

A jelölt megbukott. A többit egy választópolgár méltatlankodó kifakadása magyarázza meg.

- Ez a kenderkupec akart képviselõ lenni? Akkor már inkább a negyvennyolc. Nemcsak meg akarta venni, de el is akarta vitetni a kendermagot, amire szükség van. A másik is kendermagot keresett, de annak csak mustra kellett, s két literért adott - ötven forintot…

Budapesti Napló 1905. január 31.