|
Erdélyi
Marietta valamikor primadonna volt. Ragyogó, színpadi csillag. Ünnepelt, körülrajongott,
nagy színésznõ. Nemcsak ez volt. Volt nagyálmú, nemes szomjúságú mûvészlélek,
aki, ha pénze volt, nagy ambícióval mûvészgárdát szervezett,
színigazgatóskodott, s színmûpályázatokra tekintélyes pénzösszeget küldött.
Mint a szabadkai színház igazgatója, Molnár Györgyöt, a híres tragikus színészt
szerzõdtette mûvezetõnek a színházhoz, ugyanazt, kinek véleménye és sokaknak
véleménye szerint Erdélyi Mariettánál kevés különb magyar szubrett volt.
Nemrégiben félszázados jubileumát ünnepelte nagy szeretettel a színészvilág a
valamikor híres, ünnepelt, minden földi jóban részes Erdélyi Mariettának. És
talán ez egy kis enyhítést adott neki. Mert, hejh, a hideg fény csalóka fény, s
az egykor ünnepelt primadonna nagyon-nagyon küzdelmes, sanyarú sorsra jutott.
Ügynökösködik. Rákóczi képekre gyûjt elõfizetéseket. Most Szegeden házal, s a
szegedi lapok kérik számára a közönség támogatását és megrendelését, számára,
kinek tapsból, babérból valamikor annyit nyújtott a publikum.
Budapesti Napló
1905. február 17.
|