|
És
van az országban néhány millió ember, ki egy falat kenyérért eladná lelkét,
testét. És jön Budapest, ez ország mamája és szól imígyen:
-
Negyvennégy ember hozzájuthat egy-egy falat kenyérhez.
Javíthatatlan
humanisták pedig fölsóhajtanak:
-
Szörnyûség! Hány embernek kellene ez a kolduskenyér, s csak negyvennégynek fog
jutni.
Beavatott
emberek viszont mosolyognak e sóhajtáson:
-
Negyvennégynek? Egynek sem. A mama most csak tréfál. Nincs ám Budapestnek
eszében sem kiosztani negyvennégy darab kenyeret. Van annak gazdája mind a
negyvennégynek.
A
moralista háborog:
-
De hát miért e tréfa?
A
beavatott komoly úr megvetéssel mosolyog:
-
Mert modern országban élünk, vagy mi, ahol paragrafusok is vannak.
Budapest
székesfõváros pályázatot hirdetett negyvennégy
piciny állásra. Pályáztak hirtelenében érte ezernégyszázan. Szegény emberek lehetnek egytõl-egyig. Egy vagyont
fektetett bele mindegyik a kérvénye úgynevezett felszerelésébe. Legalább is
húszezer koronát szerzett e réven mindnyájunk mindenható atyja, az állam. És
jöttek a pályázatok. A két vízvezetéki ellenõri állásra pályázott 62, egy egészségõri
állásra 98, két katonaügyosztályi biztosi állásra 131, hat adóbiztosi állásra
217, egy mezõrendõri felügyelõi állásra 63, egy kórházi kapusi állásra 72,
nyolc hivatalszolgai állásra 359, egy fertõtlenítõ állásra 38, öt vásárcsarnoki
õri állásra 111, két kórházi szolgai állásra 136, tíz mezõõri állásra 65, egy
szegényházi kapusi állásra 43. A városnál pedig mindenki tudta, hogy ezek az
állások már mind betöltött állások.
Ideiglenesekkel betöltött állások. A pályázatot csak és azért írták ki, mert a
törvény ezt így írja elõ. Ellenben szó lehet arról, hogy negyvennégy új ember
helyett még a régiekbõl is elkergetnek néhányat. Mert a pályázók között katonák
is vannak: altisztek. Ezeknek pedig elsõ joguk van. Ezeket nem szabad formális
pályázatokkal megtréfálni. A többi pedig okuljon. A sok éhes millió. Ebben az
országban az éhes ember csak a szagát élvezheti a sült szalonnának, mint a
Jókai Mór lovagja, akit kiéheztetett egy szép amazon.
Budapesti Napló
1905. április 5.
|