|
Meghalt
egy nemes, bájos, igazi francia idea, mikor pedig már gyümölcsöket is hozott. A
párizsi kis munkásleányok konzervatóriumát becsukják. A Conservatoire Mimi
Pinson Párizs egyik legfényesebb pontján állott. És minden este élénk volt az
élete. Megédesítette az üzletekben alkalmazott fiatal leánykák életét, akik a
rideg üzletbõl, íróasztaluk, írógépeik mellõl idesiettek, hogy a mûvészetben
képezzék ki magukat, a mûvészetben, mely megtanít arra, hogy keressük és
élvezzük a szépet. A konzervatórium eredetileg csak három kis szobát
nevezhetett magáénak, eleintén egy ideálisan gondolkozó ember poétikus
eszméjének mondták, és végül tizenöt terembe volt elhelyezve, és mindenki
tudta, hogy célja áldásos, és munkája gyümölcsözõ. És a Mimi Pinson
konzervatóriumát mégis be kellett zárni. A pénz nem futotta. Tanárai ingyen
tanítottak, gazdag urak nem sajnálták a pénzt, melyet céljaira áldoztak, s az
elsõ esztendõ mégis 24,000 frank deficittel zárult. De ez mégsem ölte volna meg
a midinette-ek konzervatóriumát. Charpentier, a jeles zeneszerzõ, kié ez a
gyönyörû idea volt, saját zsebébõl akarta fedezni a kiadásokat. Hisz a „Louise”
dicsõségesen járta be az összes francia opera-színpadokat, s az Opera
Comiqueben már lázasan várták Charpentier két újabb zenemûvét. Még egy új
eszmét is valóvá akart tenni Charpentier. A Conservatoire Mimi Pinson fogalma
mellé egy új fogalmat akart teremteni, az „Image Mimi Pinson” fogalmát.
Számûzni akarta a midinette-ek szobájából az olajnyomatok sablonos ábrázolásait.
Nagy, híres munkák mûvészi másolatait akarta helyükre akasztani, melyeket olcsó
pénzért tehetséges midinette-ek készítettek volna. És az üzletekben alkalmazott
fiatal lánykák mennyivel tisztábban látták volna ismét maguk elõtt a mûvészet
fogalmát… És ekkor közbeszólt a balszerencse: Gustave Charpentier beteg lett.
Soká titkolták. Végre napfényre került. A „Louise” szerzõjét megviselte a
túlságosan sok munka, idegei felmondták a szolgálatot. Charpentier idegbeteg.
Orvosa még a levélírástól is eltiltotta. Befejezetlen munkáit hosszú évekig nem
fejezheti be, ami jövedelme pedig a Louise-ból maradt, arra sajátmagának van
szüksége. Nagyon drága dolog a betegség. A Mimi Pinsont tehát bezárták.
Charpentier nem hozhat több áldozatot, s az állam, a város és az egyház nem
akar többet hozni. A kérvényeket ridegen utasítják vissza. A feleletük rövid:
nincs pénz! Pedig a tárlatok értéktelen vásznait még most is vásárolják
nyakra-fõre, a szép Párizsban is állítanak idomtalan szobormûveket,
szubvencionálják a legképtelenebb vidéki akadémiákat. Persze a mûvészetet kell
pártolni. De Mimi Pinson konzervatóriumát, azt bezárták, holott manapság élnõk
a demokrácia korszakát.
Budapesti Napló
1905. április 19.
|