- Annie Besant
Budapesten -
Budapest,
június 3.
Kik
hallották tegnap és ma este csodás Indiának küldöttjét, a szkeptikusok nagy
ellenségét, a teozofia papnõjét, Annie Besant-et, hirdetni az új vallásos
evangéliumot, sejtették-e, hogy ez az istenes asszony a hitetlenek fanatikus
apostolnõje volt valamikor?
Mert
az volt Indiának küldöttje, ki jár gyógyítani a hitetlen, szkeptikus,
materialista, modern világot, megmutatván nekik a végtelen élettengert, melyen
az istenség hajózik, s hirdetvén, hogy meg kell finomulnia az embernek s
fölemelkednie a végtelenségig, mely majd valamikor isteni fényben, megfejtve
fog az ember elõtt állni.
Londonban
történt 1893-ban. Nagy heti összejövetelüket tartották London szabadgondolkodói,
az istenes babonák ördögûzõi. A gyülekezet várta az egyik leglelkesebb vezért,
az istentagadásnak s a materialista, tudományos gondolkozásnak hatalmas tûzû
hirdetõjét, ki nem volt más, mint Annie Besant.
A
szabadgondolkodó papnõ megérkezik. A tömeg hallani kívánja. Õ megszólal, s
kipattan egy olyan szenzáció, a teremben, mely bejárta az egész világot, ahol
az emberek intellektuális életet szoktak élni.
Avval
kezdte Annie Besant, hogy búcsúzni jött.
Megválik a szabadgondolkodóktól, mert új
világosságot nyert a lelke. Nem tud többé szkeptikus lenni s az istenség
ellen harcolni. Más útja van. Éppen az istenes tudományhoz, a teozófiához hódolt át.
Az
angol lapok hasábokat írtak ekkor Annie Besant pálfordulásáról.
És
Annie Besant még akkor, rögtön megmagyarázta a gyülekezetnek, hogy õ meg van
gyõzve és pedig nem metafizikai bölcsességekkel, de empírikus módon, kézzel
foghatólag. A teozófia meghódította. Elbeszélte, hogyan.
Akkoriban
halt meg a teozófiai társulat feje, Blavatsky asszony. Annie Besant a
szobájában ült, és olvasott. Egyszer csak váratlanul, hirtelen ölébe egy pálmalevél hullott. Tû-szúrta,
ismeretlen betûkkel. Nem tudta, honnan. A tetõzet ép. A könyvtárról talán? A
könyvespolc lomjai közül? Elvitte a levelet komoly s értõ tudósokhoz. Szanszkrit nyelven voltak róva a levélre
a szavak, s figyelmeztetés volt Annie Besant-hez, hogy küldetés vár rá. Térjen
meg, s vegye át Blavatsky asszony örökségét a teozófia hirdetésében.
A
szabadgondolkozó apostolnõ mosolygott szkepticizmusával, mely az õ hivatásos
hiszekegye volt. Mégis tett egy próbát. Átvizsgálta, elrendezte, s bezárta
gondosan szobáját. Leült a szoba közepére, s mosolyogva hangosan szólt:
-
Nos, titkos szellemek avagy isteni erõ, hát próbáljuk meg. Adok egy órát. Ha
egy óra alatt ismét jelentkezel, hinni fogok.
És
csodálatosan lehullott a pálmalevél, egy
másik pálmalevél újra ilyen szavakkal:
-
Mit tétovázol? Állj a helyre, hova küldetve vagy.
És
Annie Besant megtért. Így beszélte el e megtérés útját.
A
szenzáció hetekig tartott. Az angol lapok elõfizetõik számára levelezés-rovatot
tartanak fel. E rovatban is persze pro és kontra az Annie Besant-esetrõl folyt
a szó sokáig.
Beleszólt
az újság-diskurzusba Cumberland, a nálunk is szerepelt, világhírû gondolatolvasó.
Kijelentette, hogy minden ilyen történet dajkamese. Õ letett száz font
sterlinget ennél és ennél a bankháznál. Tegyen le az is, aki az ilyen csodás
esetekben hisz. Mutassanak elõtte s kölcsönös bizalmi emberek elõtt akármilyen
csodás mutatványt, fenomént, õ rögtön megmondja a nyitját, tudományos
magyarázatát s utánacsinálja.
Egy
Indiából hazakerült angol ezredes jelentkezett, s letette a száz font
sterlinget. És fölhívta Cumberlandot, hogy bármely helyen, Cumberland tizenkét
bizalmi embere elõtt õ fog egy olyan csodálatos virágesõt rögtönözni, melyben
virágok hullnak, nálunk nem ismert exotikus, indus virágok, amilyenek csak
Hindosztánban nyílnak. És Cumberland - úgy látszik - nem tudta volna megfejteni
a csodát. Egyszerûen nem jelentkezett, beismerte a vereségét. Ez a katonatiszt
aztán elbeszélte egy újságban, mint hódolt meg õ a teozófiának Indiában.
Blavatsky asszony, a híres apostolnõ akkoriban jött le a misztikus, csodatevõ
braminokkal rakott indiai hegyekrõl, s készült világmegváltó útjára. Egyik
indiai tábornokkormányzó meghívta ebédre a már híres nõt.
Az
ebéden résztvett õ is, az ezredes. Mindenki érdeklõdött, s hitetlenkedett
Blavatsky asszony szent tudományával szemben. Valaki megszólalt:
-
Hinni fogok önnek, Madame, ha ebbõl a terembõl a zongorát átvarázsolja
fölemelve a levegõben, rézsen a szembenlévõ sarokba. Blavatsky asszony leült a
terem közepére, lehunyta szemeit. A többiek kimentek, s a nyitott ajtók
küszöbén nézték; mi történik. Az apostolnõ arca vonaglott. Rémes erõfeszítés látszott
rajta. Kezei görcsösen fogták a szék támláit. Látszott, hogy akaratát, minden
akaratát fölajozza, s koncentrálja az asszony. Egy óráig tartott. Hirtelen
magától föllebbent a levegõbe a hatalmas
zongora, s átrepült, leszállt a másik sarokba. Másnap hat embernek kellett
visszavinni.
Így
mesélte el a maga megtérését Annie Besant megtérésekor az illetõ ezredes. És
hozzátette, hogy ez nem isteni erõ, csodatétel az õ hite szerint. Hanem a
fejlõdõ ember akaratának egyre-egyre csodálatosabb hatalma. Fizikai titkok
ezek, melyeknek mivoltát ma még csak sejtjük, s melyek jelzik nagy
összetartozóságunkat a végtelen élettengerrel és az istenséggel… Ami
természetesen megengedi, hogy az esetekben azért illõ tisztelettel kételkedjék
egyikünk-másikunk.
Ez
idõ óta Annie Besant a teozófiát hirdeti, s hogy tökéletesednünk kell,
agyunknak, lelkünknek, idegrendszerünknek finomulnia kell folyton-folyton, hogy
fölemelkedhessünk oda, ahol a csodák nem lesznek csodák. A szkepticizmus
apostola tehát az emberfölötti idealizmus és hit apostolnõje lett…
*
Ma
este második elõadását tartotta Annie Besant Budapesten. Nagyon elõkelõ
közönség hallgatta ma is. Még nagyobb, mint az elsõ estén. A teozófia és a
modern pszichológia volt ma a témája. Gyönyörûen elõadott, érdekes elõadását
magyarul is tolmácsolták.
Budapesti Napló
1905. június 4.
|