|
Díszes,
hatalmas, szép könyv jelent meg a Franklin-társulat kiadásában. Címlapján a
betûk tövis-jelekkel megtûzdelve adják a címet: Vámbéry - Küzdelmeim. Ez az
önéletrajz sokkal bõségesebb, mint ennek a nagy magyar embernek angol nyelvû,
világszerte ismert önéletrajza. És a gyönyörû kötetbõl nagyszerûen beszél a
magyar olvasóhoz egy rendkívüli, nagy eredményû élet. A közelmúlt milyen messze
van tõlünk. Milyen hatalmas lendület élt a magyar lelkekben akkor, mikor
Vámbéry Ármin lelke ezen a földön olyan szédítõ, küzdelmes, hatalmas
vállalkozásra, mint az övé volt, megedzõdött. A koldus, kis zsidó fiú, kinek
gúnyosan mondta a szerzetes-professzor: „Mósele, minek tanulsz? Nem volna jobb,
ha sakternek mennél?” gyõzedelmesen áttörte magát az életen. Fejedelmek barátja
lett. Tudásával, küzdelmével, eredményeivel az egész világon becsületet
szerzett a magyar névnek, s most, élete derûs alkonyán a legnagyobb, legszebb
emberi érzést érzi: otthon van az egész világon, s mosolygó ismerõs arcok
fordulnak felé minden messzeségbõl, és - nagy, rendkívüli emberi cselekedetet
végzett. Érdekesebb olvasmányt alig képzelünk Vámbéry könyvénél. És szólhat e
könyv, s szóljon is e szegényebb korszak magyar ifjaihoz Vámbéry perzsa
idézetével: a nyomorban érik a férfierény, a tûzben tisztul az arany s ezüst.
Irodalmunknak is nagy nyeresége ez a ritka érdekességû önéletrajz.
Budapesti Napló
1905. június 4.
|