Úgy
él lelkünkben, mint a fiatalságnak csodálatos asszonya. Mostanában írták róla,
hogy nyolcvanéves. Nem akartuk hinni. Aztán aggodalmas hírek jöttek, hogy
beteg. Nagy szeretetünkkel sem tudtuk õt igazán félteni. Nem igaz, nem igaz.
Prielle Kornéliához nem férhet sem aggság, sem betegség. Ott él a nyárban, a
virágok szigetén. Fiatal, és szerelmesek belé azok, akiknek a nagyapáik is
szerelmesek voltak az õ örök hódító leányságába, fiatalságába. Minden más hír
hazug. És ma új hírek jönnek a nagyasszonyról. Az egyik hír azt mondja, hogy
Prielle Kornélia menyasszony. Võlegénye R. K., egy fiatal író, a mûvésznõ régi,
intimus tisztelõje. Egy másik hír pláne azt mondja, hogy a mûvésznõ házasságra
is lépett már a fiatal emberrel. Egy harmadik hír, hogy a mûvésznõ rokonainak
sikerült idejében e házasságról lebeszélni Prielle Kornéliát. A negyedik hír
szerint a nagyasszony ismét beteg, bár az utóbbi napokban kissé jobban lett, s
a beteg mûvésznõt néhány nap múlva elviszik Vámosgyörkre Antónia leányához,
Kovács Zoltán nagybirtokos feleségéhez, ahol családja tagjai állandóan mellette
lesznek, s remélik, hogy a nyári üdülés után még jobbra fordul állapota. Mi
pedig csak annyit hiszünk el, és úgy legyen, hogy Prielle Kornélia, a magyar
színmûvészet nagyasszonya érzéseinek, erejének, lelkének frisseségét, csodás
egyéniségének báját, fiatalságát, egészségét megõrizte. Hiszen az úgynevezett
érdekes hírek csak arról szoktak szárnyra kelni, kinek varázsuk ép, s akik még
érdekelnek életkedvükkel, kiválóságukkal bennünket.
Budapesti Napló
1905. július 11.
|