|
A
szegény Lajos óta, kit XVI-iknak nevez a francia történelem, fölöttébb
szeszélyesek a népek. Gyakran mernek cselekedni az õ fölkent fejedelmeik
nélkül. Természetes tehát, hogy a fejedelmek néha nyugtalanok. Hogyis ne
volnának nyugtalanok? Sok baj érhet ám manapság egy fejedelmet.
És
divat, hogy a fejedelmek biztassák egymást. Ezért járnak egymáshoz látogatóba
rendszerint. Valóban minden fejedelemnek jól eshetik az, ha látja, hogy a
másiknak több baja van, mint neki.
A
világ legfrissebb szenzációja az ischli találkozás. Edvárd király a marienbadi
kúra elõtt találkozott a mi öreg királyunkkal. A világ azon bámul legjobban,
hogy egy idõ óta milyen természetes emberek a királyok. Mintha Brahm színpadán
nevelõdtek volna. Nem úgy van, mint eddig volt. Eddig a királyok a
külügyminisztereikkel s egy falka diplomatával látogatták meg egymást. Szabad
volt csókolozniok, betanult tósztokat mondhattak. De in merito - a diplomatáik
végeztek el mindent. Most nem így van. A királyok csak önmagukban bíznak, s még
önmagukban sem nagyon. Egy idõ óta a diszkrét, fejedelmi duettek egymást érik.
Miklós cár és Vilmos császár diskurzusát még az alkonyi szelek sem hallhatták
például a minap. Így tárgyalt együtt öreg királyunk is az õ vendégével. Mit
tárgyaltak? Az újságoknak ezer az õ kombinálgatásuk. Egy bizonyos, népeik
orrára nem kötik, hogy mit. Mióta a népek néha fejedelmeik nélkül cselekszenek,
a fejedelmek is így tesznek.
Higgyük,
s hinnünk illik: a népek javairól, az emberiség üdvének munkálásáról vala szó
Gmunden és Ischl táján. Lancaster grófnak pedig (Edvárd király fürdõi neve) jó
kúrát kívánunk Marienbadban.
Budapesti Napló
1905. augusztus 17.
|