|
Huszonkét
esztendeje múlt, hogy Párizs mellett, Bougivalban, meghalt a világirodalom
egyik nagy orosz embere, Turgenyev Szergejevics Iván. Nagyszerûen temették el
Szentpétervárott. Oroszország is tud temetni. De szobra ma sincs még Turgenyev
Szergejevics Ivánnak. Sem Orelban, szülõvárosában, sem másutt. Huszonkét év óta
valami négyezer rubel gyûlt össze Oroszországban Turgenyev szobrára, ahol
ezermilliók kerültek háborús vérengzésre. Ez a négyezer rubel is elkallódott.
Egy kicsit meg tudna ez bennünket vigasztalni - Jókai szobráért. Ám
Oroszországban másként állnak a dolgok. Csodálatos erõket sejtet ez az ország.
Mihelyst lerázza a béklyókat, helyre fog pótolni mindent. A többek között
Turgenyevnek is fog tudni méltó szobrot állítani. Túlzott melankóliára nincs
tehát ok. A mai, élni akaró Oroszország lelkében ott él, és dolgozik a
parasztimádó, a bánatosan, szerelmesen orosz Turgenyev, a nagy, eredeti
írómûvész lelke, s huszonkét év után egész világ kegyelettel adózik a mûveiben
ma is eleven, nagy lángelme emléke iránt.
Budapesti Napló
1905. szeptember 7.
|