|
- Bemutató előadás
a Nemzeti Színházban -
Bölcs, derûs és kedves ember bölcs, derûs
és kedves világot küldött nekünk Párizsból. Kár, hogy ez a világ három óráig
sem tart, s hogy nem is világ, hanem komédia: Capus Alfréd darabja.
A Nemzeti Színház publikuma természetesen
visszasírta Dumas-t ma este, holott nincs igaza. Capus bizony nem Dumas. De
requiescat in pace Dumas. Az új franciák nem tudták még megcsinálni az új
mûvészetet. De nagyon keresik, és nagyon akarják. Capus Alfréd is a keresõk
között van. Nem poéta, egy kicsit sem. Nem is színpadi ezermester. De elmés és
szeretetreméltó. És
igénytelen bár, de finom, új és érdekes amit mond. Sõt konstruálni tud poézist
is. A melankólia polgári poézise az, ami felénk száll az Ifjúságunkból. Ez a
darab címe. Bajoskodó polgári lények intim lelki drámája. Unatkozó szépasszony
a hervadás elõtt, szerelemreszomjasan, gyáván. Férj, aki pipogya, jó
szolgalélek. Após, ki korlátolt, zsarnok és erõs. Jó emberek, darabosak,
rosszak, segítõk és Pry Pálok vannak körülöttük. A jómódú polgárélet minden
sivársága nyöszörög elõttünk. És íme megjelenik az Ifjúság. Egy leány, aki
bájos és apátlan. Legénykori bûne a gyönge férjnek. Hiszen õ is volt fiatal és
hódító. A leányról tudni sem akar az - apja és a nagyapja. De magához öleli õt
a feleség. A férje ifjúságát. A férje leányát. Õszi, csaló hajlandósága az
úgynevezett félreismert nõnek ezúttal nem visz tilosba. Az asszonyt megváltja,
az apját megférfiasítja a jövevény leány. Feleség és férj mennek a leányukkal
ki az eddigi sivár életbõl, az apai zsarnokságból. Mennek Párizsba élni.
Nagyon bájos, melankólikus történet ez,
habár nem erõs színpadi munka, s habár finomságaihoz nekünk nincs eléggé ápolt,
fölfogó szervünk. Különösen a harmadik felvonása elõkelõ s kedvesen izgalmas a
darabnak.
Alkalmat adott a Capus darabja, hogy a
közönség újra fölfedezzen egy igazi mûvésznõt, Cs. Alszeghy Irmát. Õ játszotta
a feleséget nagyszerûen. Általában a nõk napja volt a mai nap. A többi
nõszereplõk is kiváltak: Helvey Laura és Lánczy Ilka. Sõt még Ligeti Juliska
is. Gál, Pethes, Náday, Rózsahegyi nagyon jók. A többiek sem ártottak sokat a
Capus darabjának.
A színház megtelt zsúfolásig. Nem volt
zajos siker, de elõkelõ, mint a darab, melyet Kürthy Emil fordított jól
magyarra.
Budapesti Napló
1905. október 1.
Dyb
|