|
I.
- Desmoulins a széken -
A Palais Royal kertjében egyik
legdicsõbb napján a világnak fölugrott a székre egy picardiai legény, s tüzes
hebegésével halálraítélte a Bastille-t.
Áll már a szobra régen szülõfalujában,
Guise-ben, s most állni fog Párizsban is.
Egy székre ugrik föl: így történt
akkor. Egy székre ugrik föl: ez a szobor. Nálunk tekercset adtak volna a
kezébe, s istentelen pózban állna elõttünk. Halottabban, mint mikor teste,
nagy, féktelen, isteni, dicsõ és piszkos szenvedélyektõl át és átnyargalt teste
dr. Guillotin jóvoltából hullává változott.
A múlt szépít. A legendát minden
náció szereti. Lucile és Camille legendáját nem háborgatja a francia
irodalom. Meghagyja Desmoulins-t nagynak. Hiszen az is volt. De mert ember
volt, piszok is találtatott benne. Hanem mikor szobrot farag róla, nem
legendázik a francia szobrász. Akkor volt a legnagyobb, mikor fölugrott a
székre. Mikor halálra szónokolta a Bastille-t, és a francia szobrász székre
ugratja a szobrát. És mennyivel szebb ez a szobor például a Pálffy-szobornál…
II.
A csúnya hercegnõ
Verset
kellene errõl írni. Egy fiatal Dóczi Lajosnak. Jön a hír, hogy van már mátkája
Alfonzó királynak. Battenberg Viktória Eugénia, aki van olyan csúnya leánynak,
mint Alfonzó legénynek.
Azt
is tudja a hír, hogy a csúnya hercegnõnek szép hozománya lesz. Szóval egy
felséges zsák megtalálta a foltját. A legszebb szegény leány is hiába álmodik
egy szép királyfiról, s íme, a legcsúnyább hercegnõ is kap egy csúnya
királyfit…
III.
Stösszel és Kondratyenko
Mi
igaz a vádakból, melyeket Stösszel ellen emeltek? Nem lehessen tudni. Egy dolog
bizonyos. Stösszel életben maradt. Õ egy gyáva kutya. Kondratyenko meghalt. Õ
egy csodálatos hõs. Vajon nem kerül Kondratyenko is haditörvényszék elé, ha
életben marad? Nem lehessen tudni. Egy dolog azonban bizonyos. Az emberek az
elismerést, ha már muszáj, inkább a halottnak adják meg…
Budapesti Napló
1905. október 3.
Pont
|