|
I.
Eötvös Lóránd lemondása
Tudós
elnöke az Akadémiának, Eötvös Lóránd lombikjai közé vonul, otthagyja az
Akadémiát. A marakodás, ósdiság, olcsó politizálás és nepotizmus szent
hajlékából elvonul a maga csöndes laboratóriumába. Nem firtatja, hogy igaza
van-e Kautz Gyulának vagy nincs. Látja, hogy fölbomlott e szegény kis
társadalom életében minden rend. Az intellektuális kultúra, a tudomány és a
haladás messzebb földje az ígéretnek, mint valaha. Itt most szennyvíz borított
el mindent, s színén apró, falánk harcsák ficánkolnak. Még azt is tudja, hogy
az õ lemondása az Akadémia elnökségérõl nem esemény. Ki bánja az Akadémiát? Ki
bánja egy nagy tudós tettét vagy sorsát. Ballagi Aladár politikai beszédre
készül a kültelken. Ez kell a magyarnak. Szerényen csak annyit mond Eötvös
Loránd, hogy tudományos munkálkodásainak akar zavartalanul élni ezután. Mennyit
mond ez a csöndes, udvarias kijelentés. A régi igazságot mondja: tudomány és
Akadémia összeférhetetlenek.
II.
A
keresztény Japán
Keresztény
lesz-e Japán? Vagy keresztyén, mint a protestánsok mondják? Jámbor próféták már
látják a keresztény Japánt. Egészen természetesnek vallják, hogy Japánnak már
hálából is krisztiánizálódnia kell. Végre is a keresztény népek kultúrája
mívelte ki az apró japánokat…
Ezek
az elegáns, ravasz kis ördögök egyelõre nevethetnek e próféciákon. Ha két japán
szociológus ráadná a fejét, hogy vitázzék e problémáról, alighanem így
hangoznék párbeszédjük:
-
Tehát megmaradjunk Buddhánál?
-
Persze hogy maradjunk meg. Egészen jól viselte magát az utóbbi idõkben. Majd ha
hanyagnak látjuk. Akkor majd nézünk más után…
III.
Nem kell hadsereg
A
két nõvér-nációt, a két latin nemzetet régen halálra ítélte a germán koponyák
bölcsessége. És valóban egy hajóban eveznek õk. Franciaországból átcsapott most
már Olaszországba az az óriási háború, melyrõl minden nap többet fognak írni az
újságok. Háború a hadsereg ellen. Sohase hallott, sohase képzelt gyûlölettel
folyik ez a háború. A hivatalos Franciaország didereg belé. A francia
hadseregnek már fele antimilitarista. Olaszországban, Turinban, tegnap csak egy
helyütt tízezer röpiratot foglaltak le. Ezeket mind a kaszárnyákban fogyasztják
el.
Vajon
a dekadencia jele ez is? A germán bölcsek ezt mondják. Ám nagy Germániában is
éppen ilyen gyûlölettel folyik az antimilitáris harc. Csak a taktika más. A
fegyveres békét le akarja rázni a nyakáról Nyugat.
Valami
nagy, nehéz fájdalom szakad ránk. Kicsinységünkre gondolunk, kis, elmaradt
népek tragikomikus fátumára. Nagyszerû kultúrájú nyugati országokban éppen
akkor indult meg a leszámoló harc a hadsereg ellen, mikor mi egész életünket
tesszük kockára azért, hogy - hadseregünk legyen.
Budapesti Napló
1905. október 7.
Pont
|