|
- Bemutató
előadás a Vígszínházban -
Kezdünk
megbékülni a Vígszínház franciáival. Különösen, ha Feydeau-k õk. Ha
megfiatalodott Bissonok. És legújabban, ha Flersek õk és Caillavet-k, kik az
Õrangyal-t, a Vígszínház mai vígjátékát áldott óráikban elkövették.
Ezek
nem a Palais Royal elmétlen disznói. Ezek valakik. Jókedvû bölcsek,
pillangó-karakterû mûvészek, vidám anarchisták.
A
mának Offenbachjai õk. Egy darabjuknak nyomába sem ér tíz sereg iránymû,
nagyképû társadalmi dráma. Hahotázva szedik pozdorjává ezt a minden sorsra
megérett, hazug, gonosz társadalmat.
Kicsúfolnak
íme az Õrangyal-ban is mindent. Családot, szerelmet, hûséget, hírnevet,
mindent.
Az
Õrangyal a család angyala. Az udvarló. Vigyáz a férjre, mert hite szerint csak
erkölcsös férj mellett érdemes a feleség szeretõjének lenni.
Kedves,
groteszk, naiv párizsi legény, ki alkalomadtán szellemes is tud lenni. Már-már
célnál van. Ezer galibát okoz a férjnek õrangyalkodásával. Hallatlan ágyas
helyzeteket teremt. A vége az lesz a dolognak, hogy a férj és feleség, galádul,
az õ háta megett egymásba szeretnek. Õt pedig kidobják.
Így
gyõz az erény Flers-nél és Caillavet-nél. Esztendõk óta nem láttunk gonoszabb,
elmésebb, csillogóbb erkölcstelenséget: Gyõz az erény, mikor már mindent
kivégeztek, s mikor már az õ isteni erkölcstelenségük s vakító szellemességük
gyõzött.
G.
Kertész Elláé az este legnagyobb sikere. Párizsibb, szebb, szellemesebb akadni
sem akadna nála a tûzhely menyecskéjének a szerepében. Vele a sikerben elsõknek
Góth és Hegedüs osztoznak: az udvarló és a férj. Nem volt szerencsés napja Sz.
Varsányi Irénnek sem egy ostoba nótával, sem egész, különben hálás szerepével.
Jelesek a többi szereplõk szinte egytõl-egyig. Szóval az elõadás is segített az
õrangyalnak. Biztosan, pompásan, Molnár Ferenc fordította magyarra Flers és
Caillavet darabját. Nem a durva hatású bohózatok hangos sikere volt ez a siker.
De nagy siker volt, s az Õrangyal kasszadarab.
Budapesti Napló
1905. október 8.
Dyb
|